Érdekes cikk jelent meg a Méhészet decemberi számában ami a kertészet iránt érdeklődőket is érdekelheti.
A méheket sokszor nem tekintjük annyira igazi háziállatnak, mint pl. a szarvasmarhákat, hanem inkább a természet részének. Pedig hazánkban az egész Unióban a legnagyobb a méhsűrűség, vagyis a legtöbb méh van egységnyi területen (közel 13 család/km2). Kicsit hosszadalmas számolás után eljutunk oda, hogy 1,25 m2 virágos területnek kell eltartania egy méhet. Ez óriási szám ha azt is figyelembe vesszük, hogy ezen a területen virágok csak az év egy részében nyílnak.
Általános az egyetértés a méhészek körében, hogy a rendelkezésre álló nektár- és virágpormennyiség határához közel vagyunk, vagyis többet több méhcsaláddal se tudunk begyűjteni.
Ennek az az óriási veszélye, hogy a méhcsaládszám további növelésével olyannyira lecsökken a kaptáronként begyűjtött méz, hogy ugyanannyi munkával kisebb lesz a méhészek nyeresége is.
Egy másik fontos de még kevésbé ismert tény, hogy felborul a rovarok biológiai egyensúlya is, mivel a méhek a leghatékonyabb nektárgyűjtők és táplálékuk egyezik sok poszméh és más beporzó fajjal is így lassan kiszorítják őket. Hasonlítható ez egy sokezres seregélycsapathoz, bölénycsordához vagy akár sáskajáráshoz ami hirtelen rászabadul a területre és elsöpör minden más hasonlóan táplálkozó rovart.
Nem akartam a részletekbe belemenni csak felhívni a figyelmet arra, hogy előbb-utóbb szükség lesz a méhsűrűség szabályozására is amit jobb ha a méhészek tesznek meg és nem a zöldek kényszerítik ki. A mézfogyasztók számára pedig fontos lenne annak tudatosítása, hogy egy korlátozott mennyiségű természeti kincsről van szó amit ennek tükrében illik megbecsülni.