Vajon hogy érzik magukat a városi növények?
A főváros agglomerációjának lakossága nő és ezzel párhuzamosan a zöldfelületek aránya csökken. Az eddigi nyaralók, hobbikertek, elhanyagolt telkek beépítésre kerülnek, házak és térkövek veszik át a növények helyét.
A globális klímaváltozás mellett ezek a folyamatok felgyorsítják a város melegebbé és szárazabbá válását, találó néven ún. hősziget-effektus alakul ki. Ez azt jelenti, hogy egyre nagyobb lesz a különbség a városi és azon kívüli klíma között, késő délután 3-4 fokkal melegebb lesz, és a kisebb páratartalom jobban megviseli mind a növényeket mind az állatokat és az embert is.
A hősziget-effektus fő oka, hogy azok a burkoló anyagok melyeket a településeken az utak, házak építéséhez használunk, jóval több sugárzást nyelnek el, mint a növényzet, ráadásul a párolgás hűtő hatása sem tud érvényesülni.
A növényzet kevesebb hőt nyel, mert a sugárzás nagy részét vagy hasznosítja a fotoszintézis során, vagy visszaveri, ezáltal nem melegíti a környezetét mint pl. a beton és az aszfalt. Emellett erősen párologtat. Egy nagyobb fa képes akár napi 400 liter vizet is a levegőbe juttatni, amivel 8 átlagos háztartási klímaberendezés hűtési teljesítményével természetesen hűti környezetét.
Emellett képes egy ember teljes oxigénigényét megtermelni, nagy mennyiségű port és széndioxidot megkötni, tisztítani a levegőt, csökkenteni a szelet és a zajt. Épületek mellé ültetve vagy tetőkre helyezve tetőkertként javítja az épületek hőháztartását.
A klímaváltozás következtében az előrejelzések szerint mind gyakoribbá válnak majd az ideihez hasonló száraz évek, a kevesebb csapadék is rapszodikusan, özönvízszerűen hull le, a burkolt, lejtős területen nem szivárog le a talajba, sőt lemossa azt. Mindezek következménye a jól működő ásott kutak vízhozamának csökkenése is.
Új építkezéseknél a beépítés feltétele a csapadékvíz telken belüli elhelyezése vagy meglévő közterületi vízelvezető árokba vezetése. Tehát nem megengedett egyszerűen a kapu alatt a felszínen az utcára kivezetni a lejtős telken kifolyó vizet.
Az esővízre tekintsünk kincsként, melyet igyekezzünk a kertben elszivárogtatni feltöltve ezzel a talajt, vagy építsünk ciszternát. Ez utóbbi méretezésénél fontos, hogy nem gazdaságos 1-2 köbméterest építeni mivel gyakran 3 hónapig nem töltődik fel és utána nem képes befogadni a nagy mennyiségű vizet. Ezért minimum 10, de átlagos házaknál inkább 20-30, nagyobbaknál akár 50 köbméteres tárolót építsünk. Ezekből akár néhány hónapig is öntözhetünk.
A burkolt felületek nem engedik az esővizet a talajba szivárogni, ezért csak a legszükségesebb mértékben térkövezzünk. Mostanság divatba jött a növények között és nagyobb felszíneken is a kavicstakarás, mely bár beengedi a vizet a talajba mégsem tanácsos nagy felületeken alkalmazni, mert a betonhoz hasonlóan viselkedve fűti környezetét. A növények igényeinek is sokkal jobban megfelel a természetes fakéreg vagy faapríték mulcs, mely mintegy szigeteli a talajt, csökkenti a kiszáradást és lassan lebomolva táplálja a talajt.
A víz helyben megkötésének kiváló eszköze a tetőkert, és az esőkert. Tetőkertet költséges építeni, de esőkertet kisebb munkával magunk is készíthetünk.
Esőkertet a kert építésének kezdetén létesíthetünk a legkisebb ráfordítással, mivel egy olyan mélyedésről van szó ahova oda tudjuk vezetni a vizet, ezáltal nincs szükség külön csapadékvízelvezetésre.
Egy olyan70-100 cm mélyen komposzttal kevert jó vízelvezetésű talajjal feltöltött mélyedésről van szó, mely képes az oda folyó vizet elnyelni. A felszínén található mélyedésben maximum 2 napig állhat a víz. Nagyrészt évelő növényekkel és kisebb cserjékkel ültessük be, de egy-egy fa is állhat a közelében. A háztól minimum 10 m-re tegyük.