Augusztus végén-szeptemberben érdemes kihasználni a párásabb, hűvösebb éjszakákat és enyhébb nappalokat, melyek már nagyobb esélyt adnak a frissen szaporított növényeknek a fennmaradásra. A télig hátralévő néhány hónap épp elegendő még új gyökerek képzéséhez, melyekkel biztosabban átvészelik a gyors tavaszi felmelegedéseket.
Ilyenkor szaporíthatunk nagyon sokféle évelőt tőosztással, gyökérsarjak, gumók, szárak feldarabolásával pl. a nőszirmokat (lsd. kép), a pünkösdi rózsát, a varjúhájakat, kövirózsákat, kőtörőfüveket, apró meténget, cickafarkot, indás ínfüvet, sásliliomot, molyhos madárhúrt, kúpvirágot, margitvirágot.
Sok cserje és fa alatt alaposan körülnézve számos kikelt magoncot vagy sarjat találhatunk melyeket felhasználhatunk szaporításra. Gyakori például a mályvacserjénél, a levendulánál, a tiszafánál, a keleti tujánál, a kékszakállnál, lámpatisztítófűnél, ibolyáknál, harangvirágoknál, mézesfánál is az elhullatott magvak kikelése, melyeket könnyen továbbnevelhetünk. Érdemes kis földlabdával felszedni az apró magoncokat. Ültessük árnyékos helyre és kezdetben takarjuk fóliával míg jól legyökeresednek. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezekből ne várjunk fajtaazonosságot, mivel ivaros szaporodásról van szó, így nem lesznek olyan egyöntetőek pl. magasságban, színben mint az alapfajták.
A tavasz végén kiszedett hagymásokat is ültessük már el végleges helyükre ha felszabadult a hely, ha nem akkor még tárolhatjuk őket október végéig száraz-hűvös helyen. Figyeljünk arra, hogy csak a nagyobb hagymák fognak virágozni, a kisebbeket ültessük külön nevelőágyakba még egy-két évig. A hagymásokat porhanyós, jó minőségű kerti földbe ültessük, de nem fontos a túl erős trágyázás.
Tőosztásnál lehetőleg ne használjunk kést, ha lehet akkor kézzel szakítsuk szét a kiemelt tövet annyi részre, hogy még mindegyiken maradjon erőteljes gyökérrész. A száraz részeket törjük-vágjuk ki. Ahol a kés nem elkerülhető, pl. a bazsarózsánál, ott a gyökérrészeket 2-3 hajtásrészt hagyva daraboljuk fel. A nagy töveknél ahol muszáj használjunk ásót a szétválasztásra (Némely esetben ha még ezzel se boldogulunk akkor éles fejszével, csákánnyal dolgozzunk, pl. idős nagy méretű díszfüveknél). A szárakat vágjuk vissza kis részre, hogy minél kisebb legyen a párolgási veszteség.
A margarétát 3-4 évente meg kell ifjítani, hogy ne pusztuljon ki.
A nagy gumójú, karógyökerű, nem elágazó gyökerű növények nem oszthatók, ilyenek pl. a harangláb, mályva, fátyolvirág, keleti díszmák, szívvirág, szarkaláb. Ezeket magvetéssel vagy dugványozással szaporíthatjuk.
Sarjak leválasztásával szaporíthatók szinte az év bármely részében a kövirózsák, a varjúhájak, a gombafű, a gyöngyköles. A szamóca, a pimpó, sok boglárka pedig hosszú indákat fejleszt melyek minden íznél legyökeresednek. Ezek az anyanövényen is gyökereztethetők, de szaporítóládába is nevelhetjük a dugványokhoz hasonló körülmények között.
Gyökérdugványról szaporíthatjuk ilyenkor vagy tavasszal a szívvirágot, a keleti díszmákot, a medvekörmöt, a csomós harangvirágot. A dugványok 3-8 cm hosszúak legyenek.
Dugványozással szinte minden növényt szaporíthatunk, de nem mindegy, hogy hogyan. Egyes növények nagyon érzékenyek rá, hogy milyen időpontban milyen növényrészt és milyen körülmények közt helyezünk el (pl. a fenyőfélék), míg mások szinte bármikor bármilyen résszel szaporíthatók, gondoljunk itt pl. a varjúhájakra.