Az idén nyár végén sokan kerestek meg azzal, hogy már-már elviselhetetlen mértékben jelentek meg az ápolt díszgyepben a vakondtúrások elcsúfítva a kertet. Magam is tapasztaltam, hogy sokkal nagyobb volt a vakondkár mint az elmúlt években. Hogy mit is tehetünk ezek ellen az állatok ellen arra az életmódjuk megismerése után térek ki.
A vakond – vagy régebbi nevén vakondok -, föld alatti tevékenységét a megjelenő túrások árulják el. Ezek a járataiban fölöslegessé váló föld eltüntetésére szolgálnak. Az alagutak hossza akár a 100 métert is eléri, melyeket rendszeresen használ vadászatra. Nyáron a 10-40 cm-es mélységben, télen viszont a talaj felső rétegének átfagyása miatt az 50-100 cm-es mélységben mozog, mivel nem alszik téli álmot.
Növényi táplálékot egyáltalán nem fogyaszt, „csak” a túrásaival, ill. a növények gyökerének meglazításával okoz kárt. Tápláléka elsősorban a földi giliszta, másodsorban a cserebogárpajorok és más rovarok, lárvák és csigák. Télre nagy mennyiségű megharapdált földi gilisztát képes összegyűjteni a járataiba tartalékként.
Elsősorban hallásával tájékozódik, amivel messziről észleli a táplálékállatok által keltett rezgéseket.
A szakkönyvek szerint egy hektárnyi területen csak egy vagy két vakond él, viszont ennek ellent mond, hogy több kertben fogtak 3-4 példányt is néhány napon belül. Valószínűleg a táplálékszegénység lehetett az oka, hogy az idén nyár végén tömegesen özönlöttek a cserebogárpajorokkal és más kártevőkkel dúsan ellátott öntözött, nedves talajú kertekbe ezek az állatok.
Természetes ellensége kevés van, mivel ritkán merészkedik a föld felszínére, a föld alá pedig inkább csak a menyét képes követni. Túrás közben lesből némelyik kutya és macska, a bagoly, a görény, a sólyom, az ölyv, a gólya, a holló, a róka, a nyest és a sün is képes elfogni és megölni, azonban csak az utóbbi három eszi meg..
A vakond 1901 óta védett állat, eszmei értéke 25000 ft, ezért jelen cikkben nem térek ki az elpusztítására ösztönző módszerekre, mivel törvényellenes tevékenységekhez nem kívánok segédkezni. Viszont riasztani szabad, legfeljebb a szomszéd nem fog neki örülni.
A riasztásra szolgáló módszereknek se szeri-se száma, azonban saját tapasztalataim szerint egyik sem tökéletes. Általában két csoportba sorolhatók aszerint, hogy az állat igen érzékeny hallását vagy szintúgy kifinomult szaglását igyekeznek ezzel zavarni.
Az előbbire példa az igen elterjedt ultrahangos vakondriasztó, vagy a talajba beásott sörösüveg szél által keltett hangja, míg az utóbbira a járataiba tömött különféle, – pl. petróleumos, terpentines – rongyok, riasztószerek, a nagy sárfű vagy a császárkorona elültetve. Ezeken kívül még több tucat módszert lehetne felsorolni, sokan esküsznek valamelyikre, míg mások ugyanazt teljesen hatástalannak tartják.
A biztosabb megoldások a megóvandó területek elkerülését célozzák meg. Az utóbbi években terjedt el a vakondháló, mely egy vékony, de erős műanyag háló, alkalmazása esetén a gyep által átszőve a vakond nem képes kitúrni a fölös földjét a járataiból és odébáll. Kevesen gondolnak arra, hogy a kerítés építésénél minimum egy méter mélyre célszerű lerakni összefüggően függőlegesen a hálót, hogy a kis állat ne jöjjön át a szomszédból, mivel a szokásos betonalap alatt vígan átkel.