51-52. hét - december 20 -
2000 január 2.
Minden olvasómnak köszönöm, hogy az olvasóim maradtak, és Boldog Karácsonyt és Új évet kívánok!
A fenyőfáról
Gyenes István:
KARÁCSONYFA
Szobám
sarkában a
békesség fája
zöld ruháján sok
ezernyi szín, alatta fénylő
melegségben a gyermeki világ
játszani hív. Játszani, játszani,
békében játszani gyermekem veled
hagy játsszam még, körültáncolom veled
a világot most, mikor mindenki érzelme ég.
Nézem a fámat és egyre jobban érzem a fenyő
illatát, töprengem azon, hogy milyen jó lenne, ha
örök maradna ez éjszakám. Csillagszórók a gallyak
csúcsán szórják a karácsony csillagát, béke csillagok
röpdöső fényei
szobámból
szálljatok
mind tovább.
Egy kis karácsonyfa-krónika
A nyírfarozsétol a fenyoágig
Egykori germán szokások - Ami ellen tiltakozott az egyház
- Az osztrák norokon ünnepi újdonsága - Sisi fája
A karácsonyfa régebbi, mint maga a karácsony, Jézus Krisztus születésének az ünnepe.
A germánok például nyírfarozsével díszítették
hajlékaikat a sötét téli hónapokban, hogy eluzzék portájukról a rontást, a
démonokat, a rossz szellemeket. Az örökzöld növényeknek különösen nagy életerot
tulajdonítottak.
Az elso, maira hasonlító karácsonyfát 1419- ben a freiburgi pékinasok állították
fel a város kórházában. Almával, körtével, ostyával, színezett dióval, mézeskaláccsal,
aranyfüsttel díszítették.
Az egyház sokáig tiltakozott ellene, fölösleges hívságnak tartotta, aminek
látványa elvonja a lélek figyelmét az igazi ünneprol. Csak a múlt század közepén
jelentek meg a karácsonyfák a templomokban is.
Nemesi otthonokban, tehetos polgárcsaládoknál fenyo helyett szívesebben állítottak
puszpángot (buxust), és azt ékesítették mindenféle gyümölccsel, aranyozott
dióval, papírból hajtogatott- ragasztott, színezett virágokkal. Az elso gyertyákat
- növelvén az ünnep fényét - a 17. század közepén gyújtották meg a szentestén.
Nyugatról kelet felé terjedt a karácsonyfa-állítás hagyománya. Nálunk a politikus-író
Podmaniczky Frigyes (1824-1907) családja révén honosodott meg ez a szokás.
Egy osztrák norokonuk állított náluk díszes fenyofát.
Annak idején a bécsi udvarban az a szokás járta, hogy mindenkinek - a császárnak,
feleségének, Sisinek és gyerekeiknek - külön-külön volt karácsonyfája.
(Heves Megyei Hírlap, 97. dec. 6.)
A karácsonyfáról
A díszekkel és gyertyákkal ékesített fenyőfa,
amely ma a szenteste jelképe, nem létezett mindig.
Az első híradás arról a szokásról, hogy fenyőfákat díszítenek fel karácsonykor,
az 1606-os esztendőből származik. Akkor Írta le egy strassbourgi polgár, hogy
szülővárosában az emberek papírrózsával, cukorkával, almával, pogácsával és
halpénzzel ékes fenyőfát állítanak a szobájukba.
Egy évszázaddal később az lett a szokás Németországban, hogy minden családtagnak
saját
Kis fenyőfát ajándékoztak, mégpedig nagyság szerint: az apa, a család feje
kapta a legmagasabbat, a legkisebb gyerek pedig a legeslegkisebbet. Mikor
belépett a család a gyertyafényes szobába, rögtön felismerte mindenki, melyik
az ő fája, melyek az ő ajándékai. De már karácsony másnapján lefosztották
és kivitték a házból ezeket a kis karácsonyfákat.
A XIX. században kezdtek gyertyával és díszekkel megrakott, igazi nagy fenyőfákat
állítani a lakószobákba, ahogy ez ma is szokás.
Ágaik közé aranyos és ezüstös diót, színes szaloncukrot, almát, süteményt
és más finomságokat akasztunk. Az ünnepi napokban és a rá következőkben a
ház gyerekei ezeket
leszüretelhetik. A fákat újévig vagy vízkeresztig (január 6.) tartják meg.
Hogyan keletkezett karácsony ünnepe?
A kereszténység korai éveiben a hívők közössége
január 6-án ünnepelte az év legszebb napját, az Üdvözítő keresztelőjét. Sokakban
azonban élt még a régi pogány hit. December 25-én ezt különösen tapasztalhatták
azok, akik Jézus tanításait terjesztették a Római Birodalomban. Ez volt az
a nap, amelyen egykor az egyiptomiak, a szírek, a perzsák, a görögök, a rómaiak
ünnepelték fény- és napistenük születését. E napon mindenütt áldozati ünnepeket
tartottak, mert az emberek nem tudták olyan gyorsan elfeledni ősi szokásaikat,
még akkor sem, amikor már a keresztény hithez csatlakoztak.
Jézus Krisztus születésének senki sem ismerte pontosan. De tudták, hogy az
Üdvözítő a " világ világosságának" is mondta magát. Miért ne ünnepeljék
hát a fény napján a születésnapját? Miért ne avassák december 25-e pogány
ünnepét keresztény ünneppé?
Így történt, hogy a Krisztus utáni IV. századtól már december 24-én kezdték
ünnepelni a karácsony előestéjét, a szentestét, és az év legsötétebb, legnehezebb
időszakát az élet kezdetének és a szeretetnek a sugárzó ünnepévé emelték.
Babona azonban maradt fenn ezzel a nappal kapcsolatosan. Ma is akadnak, akik
azt hiszik, hogy a jámbor szemek előtt a szentestén feltárul egy olyan világ,
amelyben megnyílik a hegyek drágakőpompája, előragyognak az elsüllyedt városok
és a várak falai, a tengerekből pedig felhangzik az elsüllyedt harangok zengése.
A bűntelenek megértik ezen az éjszakán az álltatok beszédét, és kimenthetik
a szegény bűnös lelket a tisztítótűzből.
(http://www.sopron.hu/netelkedo/2/v31/fa.html)
Egyéb linkek a karácsonyról:
http://www.bibl.u-szeged.hu/~szalai/karacsony/fa.html
http://www.bibl.u-szeged.hu/~szalai/karacsony/karacsony1.html
http://www.kollegium-szerencs.sulinet.hu/karacsony.pl (képeslapküldés is)
Akik még nem vásároltak fenyőfát azoknak szeretnék segíteni a kapható fajok bemutatásával.
A legdrágább talán a (~3000 ft/m?) a kaukázusi (Nordmann)
jegenyefenyő, melynek tűi kissé felállók, a luchoz hasonlóak, de hosszabbak
és nem szúrósak, fonákán két vastag légzőnyíláscsíkkal. Megdörzsölve kellemes
narancs illatúak.
A jegenyefenyők tűi szárazon nem hullnak.
A duglászfenyő ára hasonló az előzőhöz, tűi megdörzsölve
szintén narancs illatúak, a lucfenyőhöz hasonló, de lágyabb, vastagabb és
a fonákon szintén 2 fehér csíkú tűkkel.
Kékes és zöldes levelű változata is van. Nagyon magasra nő és nagyon hosszú
életű. (lsd. kicsit bővebben a hét növényeinél!).
Az ezüstfenyő valamivel olcsóbb, de nem tartozik a legolcsóbbak
közé.
Legolcsóbb a lucfenyő és az erdei fenyő.
Ezeket azt hiszem nem kell senkinek sem bemutatnom. (Áruk ~700-2000? ft/m.)
Esetleg még a bőséges gyantafolyású selyemfenyővel és feketefenyővel, vagy
egyéb jegenyefenyőfajokkal is találkozhatunk, mint pl. az igen drága, de nagyon
szép kolorádófenyővel.
De senki ne lepődjön meg, ha még egyebet is talál, a divat változik és ha van fizetőképes vásárló akkor nő a kínálat is. (Amerikában hasonló éghajlat alatt egész más karácsonyfafajokkal is találkozhatunk.)
Közülük a luc küztudottan hullatja a tűit. Ez ellen úgy védekezhetünk,
hogy vásárlás után azonnal tegyük egy vödör vízbe, még jobb ha előtte friss
vágást készítünk úgy, hogy pár cm-t lefűrészelünk a törzs végéből.
Ezt minden fenyőnél érdemes megcsinálni és csak a feldíszítés előtt vegyük
ki a vízből.
Naponta töltsük utána a vizet, mert elpárologtatja! Néha permetezzük is le
a lombját!
Emellett fontos, hogy hűvös, párás helyen tároljuk!
Feldíszítéskor nagyon ügyeljünk az elektromos díszekre, megbízható
helyről vásároljunk, mert leggyakrabban ezek okozzák a karácsonyfatüzeket!
Az igazi gyertyákta különösen ügyeljünk, mert igen tűzveszélyesek azzal, hogy
a fát nagyon kiszárítják és igen éghetővé teszik.
A fát ne állítsuk fűtőtest és könnyen éghető dolgok, sőt ajtó közelébe sem, mert könnyen felboríthatjuk.
És utoljára, de nem utolsósorban, karácsony elmúltával ne hajítsuk ki a fát a 8. emeletről!
Vásárolhatunk esetleg földlabdás fát is. Ezt ültessük konténerbe és tényleg csak pár napig tartsuk bennt, majd azonnal ültessük ki. Ha a fagyott föld miatt ez nem megy tartsuk hűvös, világos helyen, néha öntözzük meg és csak tavasszal ültessük ki.
