Bár nem mondom minden héten, azért ne hagyjuk abba a kabakosok (uborka, dinnye, tök) permetezését a peronoszpóra, baktériumos betegségek, kolletotrichumos termésfoltosság és mézgás varasodás ellen pl. Zinebbel és a baktériumok ellen Kasuminnal. Ha nem számít a várakozási idő akkor rézzel is permetezhetünk bár uborkánál ha jól tudom 7 nap a várakozási idő, de nézzük meg inkább a dobozon (ezt jó 10 éve csökkentették amikor megjelentek a járványok).
A káposztaféléket a levéltetvek és hernyók ellen védjük. Jó pl. a Decis.
Ha vetettünk másodvetésű borsót akkor gondunk lehet a rozsdával és a lisztharmattal. Jó ellenük pl. a bármely kén tartalmú szer, pl. a Thiovit és a Fundazol vagy Dithane szerkombináció.
Gondosan nézzük át gyümölcsfáinkat - bár ezzel már kicsit megkéstünk, de jobb később mint soha -, hogy van-e rajtuk hernyófészek. Az amerikai fehér medvelepke (vagy tévesen szövőlepke) fészkei a leggyakoribbak, régebben már szóltam róla.
Ne feledkezzünk el a hernyófogó övek cseréjéről (lsd. korábban).
A kert listán többen is felvetették a a meggy mellett a dió levélhullását. A meggyről a válaszok részben írok.
Általában két betegség együtt okozza,
a egy gnomónia gomba és a xantomonas baktérium egy válfaja.
A
dió xantomonászos betegsége esetén kezdetben apró 2-3 mm-es szögletes
vizenyős majd fekete foltok alakulnak ki, melyek később összeolvadnak, a levelek
deformálódnak. A hajtáson és a vesszőn 5-8 mm-es fekete csíkok, majd rákos sebek
alakulnak ki. A gyümölcs külső termésburkán először apró, vizenyős, majd nagyobbodó
sötétbarna foltok láthatók Végül az egész megfeketedik, elrothad és rátapad a
maghéjra. A magbél összezsugorodik, elfeketedik.
A gnomóniával ellentétben,
- mely minden évben gyakori - ez inkább csak párás, csapadékos időben fordul elő
mint az idei is.
Védekezés: rezes lemosó permetezés, majd virágzás előtt és
után 10 nappal és ezután 10 naponként június közepéig réz tartalmú és Kasumin
szerekkel. A lehullott lomb elpusztítása nem elég (de javasolt!), mert a kórokozó
a fán is áttelel.
A
dió gnomóniás betegsége esetén a levélen és termésen kezdetben 3-4 mm átmérőjű
ovális barna szegélyű világosbarna közepű foltok láthatók, melyek később nagy
szabálytalan folttá olvadnak össze.
Védekezés: szintén nem elegendő, de fontos
a lomb beásása vagy őszi lombhullás utáni bepermetezése Fundazol vagy Topsin szerekkel.
A fákat virágzás után 10 naponként június közepéig réz tartalmú vagy Zineb, Orthocid,
Buvicid, Ortho-Phaltan, Antracol szerekkel kezeljük.
Jó lombfertőtlenítést lehet csinálni disznóperzselőhöz hasonló eszközzel is PB gázzal. A biogazdaságokban ilyeneket használnak még a gyomirtószerek helyett is, hogy ne kelljen annyit kapálni. Ezt nagy táblákon traktor vontatta gépekkel végzik.
Ilyenkor sajna már nem tudunk védekezni, mert a kórokozók benne vannak a levelekben, termésben, hajtásban.
Sziklakertek IV.
A növények beültetése, ápolási munkái
A sziklakert vázrendszerének megtervezése mellett ültetési tervre is szükség van, a hozzá tartozó növényjegyzékkel. Az ültetés tervezése során a növények megválasztásakor az alaki szempontok mellett az egyes fajok környezeti igényeire, termőhelyi jellegzetességeire is legyünk tekintettel. Általában elsősorban dekoratív hatásra törekszünk, és nem meghatározott növénytársulások botanikai pontosságú reprodukálására. Tájképi sziklakert esetén az eredeti sziklai növényzetnek csak a jellegét igyekszünk visszaadni. A kevésbé díszes fajokat ezért elhagyjuk, s más vidékről, más társulásból származó, de hangulatilag odaillő, nagy díszítő értékű növényekkel helyettesítjük. Mértani sziklakertben hasonló a helyzet, úgy ültetjük be a szárazon rakott támfalat, a kőlapos utat, mintha a növények hosszú évek során, maguktól telepedtek volna meg ott. A szabályos és szabályosan ismétlődő növényfoltok itt is mesterkéltek.
Bár a sziklakert jórészt az évelők tenyészhelye, megfelelő méretű cserjék is elhelyezhetők benne, sőt fák alatt is létesíthető hangulatos sziklakerti jellegű növényegyüttes.
További szempontok a növények elrendezéséhez:
A kövek nagysága meghatározza a növény és a kő közötti arányt, azt, ami harmonikus összképet ad. A kert egyes részeiben pl. a kő a hangsúlyos, kevés a növény, más helyeken viszont a növényfelület az uralkodó. Ezért kerüljük az egy kő-egy növény ismételgetését. Kis kő mellé ne kerüljön nagy növény, lecsüngők alá ne ültessünk felfelé törő növekedésűeket. A rendelkezésre álló területet ne csak párnás-gyepes növekedésű fajokkal "aszfaltozzuk le", jól megválasztott szoliterek (Aquilegia vulgaris, Euphorbia epithymoides, Geum coccineum) alkalmazásával az összkép sokkal változatosabbá tehető.
Gondoljunk a növények végleges nagyságára. Ne zsúfoljunk tele minden lehetséges zugot, egy-egy tétel között hagyjunk megfelelő választóteret.
Az elkészült sziklakertet nem célszerű azonnal betelepíteni. Az összehordott, feltöltött föld sokat ülepszik és sok gyommag is kikel még. Ezért időnként gyomtalanítani kell. A legtöbb sziklakerti növény ősszel (augusztus végén - szeptemberben), vagy tavasszal (márciusban - áprilisban) egyaránt ültethető. Az ültetést mindig a magasabban fekvő részeken kezdjük és onnan haladunk lefelé. Így a be nem ültetett alsó részeken könnyen tudunk mozogni, nem teszünk kárt a friss telepítésben. Ültetés után, amennyiben szükséges, a talaj felszínét pormentes murvaréteggel takarjuk.
A virágdísz évi alakulása a sziklakertben más, mint az évelőágyakban. Az első és fő virágzási csúcs április - májusban bontakozik ki. Az Arabis caucasica, Aubrieta hibridek, Alyssum saxatile, Phlox subulata és az Iberis sempervirens felülmúlhatatlan virágzásintenzitása, színgazdagsága fémjelzi ezt a szakaszt. Május végén, júniusban a tavaszinál valamivel szerényebb, színhatásában mégis változatos második virágzási csúcsot alakíthatunk ki, melynek fő szereplői a Sedumok, Campanulák, Dianthusok, az Aster alpinus, az Alyssum argenteum, a Heuchera hibridek és sokan mások. Ezután a sziklakert képében a zöld szín válik uralkodóvá, melyet csak itt-ott szakit meg egy-egy virágos folt. A nyári virágszegénység enyhítésére elsősorban a július-augusztusban virágzó hazai évelő fajok kínálkoznak (Inulák, Geranium sanguineum, Anthericum ramosum, Theucrium chamaedrys, Allium montanum stb.). Ősszel a Ceratostigma plumbaginoides, Sedum spectabile és egyes Asterek adhatnak feltűnőbb színfoltot.
Az ápolási munkák általában az évelőágyakéval megegyeznek. Eltérések a következőkben adódnak:
A gyomtalanítás a talaj köves jellege miatt a hagyományos eszközökkel nem végezhető, erre speciális keskeny szúróvasakat használunk. A lemosódás következtében az eredeti talajréteg összetétele az évek során a murvakomponens javára tolódik el, ezért időnként a megfelelő talajpótlás szükségessé válik. A sziklakertet egyébként télre nem takarjuk szervestrágyával, tőzeggel vagy hullott lombbal.
Az esztétikus kertkép megőrzésében igen fontos a tavaszi és őszi takarítás idején a kívánt növényarányok helyreállítása. A túlságosan terjeszkedő fajokat metszéssel, a fölösleges részek gyökeres eltávolításával rendszeresen vissza kell szorítani. Ne sajnáljuk a sokszor drasztikusnak tűnő beavatkozásokat, mert a sziklakert jellege igen előnytelenül megváltozik, ha a vegetáció túlsúlyra jut. Mikor a növényzet a kövek felületét is elborítja, tulajdonképpen nem is beszélhetünk már sziklakertről.
Ha régen nem kötöztünk és csonkáztunk akkor itt az ideje. A lombozat legyen szellős, a fürtöket pedig érje a nap. 8-as alakú kötést alkalmazzunk, mert ez védi a hajtást a huzal kidörzsölésétől és kevésbé is csúszik.
A szőlő egész évi növényvédelméről részletes leírás található a http://www.extra.hu/nvedelem/ címen. Itt még a feromoncsapdák típusai és a növényvédőszerek fő típusai vannak csak egyelőre kidolgozva, de reméljük folytatják. Ha megkapom az engedélyt akkor eljuttatom közvetlenül is az olvasóimhoz ezeket.
A növényvédelmi technológiák csak egy-egy lehetőséget jelentenek, tehát sokféle helyes létezik.
Nem tudom milyen az a hortenzia. Ha nem savanyú talajon van akkor csak a cserjés hortenzia lehet, mert csak ez tűri a meszet. Savanyú talajon leginkább a kert hortenzia fordul elő. A metszésük azért nagyjából megegyezik, az irodalom szerint tél végén kell metszeni rövidre: a vékonyabb vesszőket 2-3, a vastagabbakat 4-6 rügyre, de az idősebb ágrészeket nem bántjuk csak ha ifjításra van szükség. Mindezt azért kell így, mert az azévi hajtásokon virágzik és ezek növekedését kell elősegítenünk a visszametszéssel. A mi kertünk meszes, ezért csak cserjés hortenziánk van, de azt nemigen szoktuk metszeni és így is szép, talán csak a tavalyi elvirágzott részek csúnyák kicsit, minimum azokat jó lenne lemetszeni.
Bocs, hogy nem írtam. Pl. Fundazol, Dithane, Merpan. De sokat nem fognak segíteni már. Ilyenkor már a teljes lombhullástól sem pusztul el a meggyfa, csak legyengül. Ismerek egy gyümölcsöst ami most pont úgy néz ki mint télen, csak alul van néhány levél rajta. Régi telepítés, kiparcellázva, senki sem gondozza és talán a moníliára igen érzékeny Pándy a fajta. kíváncsi vagyok mi lesz vele jövőre, de szerintem még pár évig elélnek a fák. A blumeriella ellen tavasszal lehet hatásosan védekezni ahogy leírtam néhány hete.
Miért nem szereted a békákat? Én annak idején róluk írtam a diplomadolgozatomat.
Néhány zöld varangyot be is fogtam és mértem mennyit képesek megenni. Hát nagyon
csalódtam, mert alig tudtam etetni őket annyit megettek. Mindent megesznek válogatás
nélkül ami mozog és beléjük fér. Meztelen csigától a szúnyogokig.
Nem olyan
régen jónéhány trópusi országban lecsapolták a mocsarakat, hogy csökkentsék a
maláriát, de nagyot tévedtek, mert ezzel a békák száma is igen lecsökkent és a
malária csak nem akart megszűnni. Most már megtanulták, hogy a békáknál hatékonyabb
eszközt a szúnyogok ellen nem találhatnak. Már nálunk is tavasszal békapárzás
idején a legnagyobb vonulóhelyeken a veszélyeztetett közutakon békamentést szerveznek,
ami abból áll, hogy a békákat a kövesút egyik oldalán vödrökbe gyűjtik és átviszik
a másikra. Fejlettebb országokban már eleve úgy tervezik az utakat, hogy alattuk
alagutakat építenek és terelőlemezekkel terelik át a brekucikat. Hazánkban minden
kétéltű és hüllő védett!
A békák tudom nem szép állatok, de erről ők nem tehetnek. Rosszat nekünk embereknek ők nem tesznek. Ne bántsuk hát őket! Kérdésedre válaszolva csak annyit tudsz tenni, hogy megvárod míg szárazabb év jön és akkor a béka is kevesebb lesz.
Válaszom, nem. A mész oldódik és a japán juhar, a rhododendronok, áfonyák, a Magnolia (liliomfa-tévesen tulipánfa), a hortenziák, a vérvörös ribiszke, a szelídgesztenye, a magyal, a varázsmogyoró levelei sárgulnak, a növény pár évi sínylődés után elpusztul. Ezek erősen meszes kerti talajba sem valók.
Hogy kertünk mennyire meszes azt egyszerűen úgy állapíthatjuk meg, hogy pár csepp ecetet (10-20%-os) cseppentünk pár deci talajra és ha jól láthatóan pezseg akkor meszes a talaj. Visszatérve a sziklakertre, olyan követ kell keresni, melyek ha Ca tartalmúak is, mégsem oldódnak könnyen. Ilyen nálunk nem nagyon van, bár én ehhez nem nagyon értek de azt hiszem a dolomit semmiképp se jó a trachit esetleg. Savanyú kőzet nálunk ha jól tudom csak a Velencei-hg.-ben és a Mecsek kis részén van, de már elég régen tanultam földrajzot. Visszatérve a japán juharra, szerintem nem feltétlenül kell sziklára ültetni, lehet úgy komponálni a sziklakertet, hogy a közelében legyen. Így a sziklakertet mintegy összeköti a kert többi részével. Mert gondolom nem erősen meszes a talajotok, hogy azon se éljen meg. Gyengén meszes talajon a fentiek közül a legtöbb növény még megél csak a rhododendronok, áfonyák és a kerti hortenziák nem.
A gyökereztető hormon tulajdonképpen egy természetes készítmény, a növényekben
egyébként is meglévő hormonokat tartalmazza, melyek nagyobb mennyisége elősegíti
a gyökérképződést (alfa-naftil-ecetsav (NES), béta-indolvajsav (IVS)). Nagyobb
faiskolákban ezeket maguk keverik a megfelelő arányban, de a boltokban is kaphatók.
Lehetnek alkoholos vagy talkumporos formájúak, tehát por vagy folyadék.
A
nehezebben gyökeresedő örökzöldek őszi és téli dugványainak nagyobb töménységben
adják, a könnyen gyökeresedő lomblevelűek nyári dugványozásához kisebben, vagy
el is hagyják. A porhoz néhol még Orthocidot is adnak, az alkoholos oldatba mártás
után pedig kis szikkasztás után talkummal 10%-osra higított Orthocid-porba mártják
a dugványt.
Az alkoolos készítménybe kb. 5 mp.-ig kell mártani a dugványt,
majd lecsepegtetni. A keverési koncentrációkról nem írok, úgyis kikeverten kaphatók
már ezek a boltokban és rajtavan mire használható.
Még egy fontos dolog: ezek
nem csodaszerek, tehát ha rosszak a feltételeink, nem tudjuk biztosítani az állandó
párát és meleget hónapokig akkor az örökzöldjeink úgysem fognak megeredni. Ha
pedig jók a feltételek akkor általában nélkülük is boldogulunk, legfeljebb kisebb
eredési százalékkal.
A komposztálás egy nagyon nagy téma, könyveket írtak róla és mindenki
kicsit
másképp látja a nélkülözhetetlenségétől a haszontalanságig.
Nem
szeretek sokat írni, ezért ne haragudj de a biokertészet
kézikönyvéből másolok
ki.
> AMIT A KOMPOSZTRÓL TUDNI KELL
>
> Minden
kertben kell komposztot termelni, mert ezáltal jelentős
> mennyiségű szerves
anyag kerül vissza a talajba. A komposzt
> életteret biztosít a talajmikrobák
millióinak, lazítja a földet,
> javítja a vízháztartást és elősegíti a begyökeresedést.
Vízáteresztő
> talajoknál (pl. a homok) a különben leszivárgó csapadékot
és a benne
> oldott tápanyagokat megköti, tárolja. A levelek, a zöldségfélék
>
hulladéka, a gyep nyiradéka, az elpusztuló egynyáriak a növekedési
> időszak
végén, valamennyien gazdagok tápanyagban, s pazarlás lenne
> elszállítani
vagy megsemmisíteni azokat. Ha ezeket az anyagokat
> kezelés nélkül egyszerűen
a talajba ássuk, többet árthatunk, mint
> használnánk, mivel a lebontás
folyamatában részt vevő baktériumoknak
> életfolyamataikhoz nitrogénre van
szükségük. Más forrás híján ezt a
> fontos tápanyagot a talajból vonják
el, a növényekben hiánytüneteket
> okozva. Ezzel szemben a komposztálódás
folyamán a növényi
> maradványokon az Azotobakter nevű baktériumfajok szaporodnak
el. A
> komposztálódás számukra kedvező életfeltételeket biztosít, mert
>
megkötve a levegő nitrogénjét, azt más mikroorganizmusok számára is
> felvehetővé
teszik. Így a jó komposzt a talajból sose von el
> nitrogént, sőt jelentősen
növeli annak mértékét. Minthogy a
> komposztálódás időigényes folyamat,
egy jól tervezett biokertben
> állandóan két komposztprizma legyen. Amíg
az egyik háborítatlanul
> érlelődik, addig a másikat folyamatosan feltölthetjük.
>
>
Hogyan készítsünk jó minőségű komposztot?
> A jó komposzthoz mindenekelőtt
megfelelő nyersanyag kell. Ezenkívül
> a megnyugtató eredmény- elérésében
egész sor tényező játszik
> szerepet : a levegő, a nitrogén, a mész, a nedvesség,
a meleg és a
> baktériumflóra. Régi és újabb kertészkedőknek íródott könyvekben
>
számtalan ajánlást találunk arra, hogy a komposzthoz mit szabad
> felhasználni,
és mit nem.
> A szabály azonban nagyon egyszerű: semmit ne hagyjunk kárba
veszni,
> ami komposztálható. Eredetileg majdnem minden szerves anyag
>
komposztálható, kivételt csak azok képeznek, amelyek az egészségre
> ártalmasak
lehetnek: beteg növényi részek, főzés maradéka stb.
>
> A LEVEGŐ MOZGÁSA
A KOMPOSZTPRIZMÁBAN A levegőnek a komposztprizmában
> döntő szerepe van.
Ha a nyersanyag levegőtlenné préselődik és nem
> kívánatos anaerob baktériumok
szaporodnak el benne, tevékenységük
> folytán például a fűnyiradék bűzlő,
rothadó masszává válik, amely a
> kertben teljesen értéktelen. A jó légcsere
a prizmában a
> komposztálás alfája és omegája. A légmozgás biztosítására
fontos,
> hogy az anyagokat ne dobjuk válogatás nélkül a prizmára, hanem
az
> egyes alkotóelemeket keverjük, például a nagy tömegű gyepnyiradék
>
önmagában tömör, levegőtlen lenne, ezért a komposztprizma mellett
> gyűjtsünk
össze lazításra használható szálasabb, rostos szerkezetű
> anyagokat. A
füvet, apró gyomot keverjük durvább, nagyobb gyomokkal,
> felaprított papírral
vagy szalmával.
>
> A NITROGÉN
> A komposztprizmában felszaporodó
baktériumoknak "üzemanyagként"
> szükségük van nitrogénre, s ehhez
nitrogénben gazdag trágyaféle az
> ideális. Magam erre a célra tvúktrágyát
használok. Az állatokat
> áthelyezhető, kifutóval ellátott ólban tartom,
amit azután mindig
> oda viszek, ahol épp egy letermett zöldségféle után
üres terület
> van. Az ólban felgyűlő trágyát összegyűjtöm, s a komposzthoz
>
adagolva kiegészítő nitrogénforrásként alkalmazom.
> Ha istállótrágyát nem
tudunk beszerezni, akkor a kereskedelemben
> kapható komposzt-adalékot (startert)
vásároljunk, amely a fenti
> elvárásoknak teljesen megfelel. Ezek a legtöbb
kertészeti
> szaküzletben beszerezhetők.
> Az algakészítmények, például
az alginit éppen ennyire alkalmasak
> arra, hogy a komposztálódást jól beindítsák.
Alkalmas lehet, de egy
> kicsit drága a vérliszt, mely szintén nagyon jó
nitrogénforrás.
> Ezekből az anyagokból csak kis mennyiségeket használjunk,
>
mindenesetre kevesebbet, mint amennyit a gyártók ajánlanak!
> Tulajdonképpen
elég, ha a komposztot 30 cm-es rétegenként vékonyan
> beszórjuk.
>
>
A MÉSZ
> Mész adagolásával a komposzt "édes" lesz, savanyú kémhatása
csökken,
> pH-értéke emelkedik.
> Akinek meszes talajú kertje van,
inkább ne meszezze a komposztot,
> mert a savasabb kémhatású komposzttal
közömbösítheti kissé földje
> lúgosságát. Ha a meszezést elutasítjuk, arra
is kell gondolnunk,
> hogy annak a humusz felépítésében fontos szerepe van,
jelenlétében a
> humifikáló baktériumok intenzívebben működnek, s enélkül
a folyamat
> sokkal hosszabb ideig tart. Ajánlatos a prizma minden 30
>
centiméterére egy, az aktivátoroknál vastagabb mészréteget szórni. A
> meszet
különböző formában kínálják : égetett mész, oltott mész,
> szénsavas mész,
algamész.
>
> A VÍZ
> A komposztálás folyamatában nagy jelentősége
van a víznek. Normális
> körülmények között a komposzthoz felhasznált zöld
anyag elegendő
> vizet tartalmaz, különösen, ha fűnyiradékot is keverünk
közé. Forró
> nyáron mégis előfordulhat, hogy a komposztprizma felülete
kiszárad.
> Ilyenkor ne feledjük el egy kissé megöntözni ! Hasonló történhet,
ha
> szalmát használtunk. A szalma jó komposztadalék, a légcserét
>
elősegíti - különösen, ha könnyen tömődő gyepnyiradékhoz keverjük-,
> de
előbb gondosan meg kell nedvesíteni! Ha más közegünk nincs, a
> szalma magában
is jól komposztálható. Én mindenesetre a prizma
> megfelelő átnedvesítésére
locsolófejjel legalább fél órán át
> permetezek.
>
> A KOMPOSZTSTARTEREK
>
A kereskedelemben számos komposztstartert, vagy mint neve is mutatja
> indító-gyorsító
anyagot kínálnak. Bár ezek a készítmények
> összetételükben különböznek
egymástól, valamennyien baktériumokat,
> gomba-oltóanyagokat, tehát élő
talajmikrobákat tartalmaznak, gyakran
> nitrogénnel, valamint agyaggal és
egyéb ásványokkal kiegészítve.
> Ezek a kezdők segítségére lehetnek, de
mint azt már fent írtam, nem
> feltétlenül szükségesek. Aki egyszer már
sikeresen készített
> komposztot, annak további "starter" teljesen
szükségtelen. Ha igazán
> helyesen akarunk eljárni, hintsünk néhány lapát
kész komposztföldet,
> vagy a rostálás után visszamaradó, még nem egészen
humifikálódott,
> darabosabb "rostaalját" a készítendő prizma
egyes rétegei közé.
>
> A HŐ
> A komposztálódás folyamatát a
hő kétségtelenül meggyorsítja. Nyáron
> két-három hónap után már használható
komposztot nyerünk. Az
> átalakulás folyamata télen úgy lelassul, hogy a
komposzt nem les-r.
> kész tavasz előtt.
> A szélein kövekkel rögzített
sötét fóliával összegyűjtjük a hőt, és
> egyben megakadályozzuk a télen
komoly gondokat okozó túlnedvesedést.
> Fólia helyett más anyagokat is felhasználhatunk
a prizma takarására.
> Magam egy öreg szőnyeget fogtam be erre a célra,
amelynek van némi
> szellőzése, s lekötni sem kell.
>
> A BAKTÉRIUMOK
>
Végül, de nem utolsósorban a lebontás folyamatához baktériumokra van
> szükség,
s ez munkánk legegyszerűbb része. Egy marék földben
> mikrobák milliói nyüzsögnek,
s ha a komposztra gyomok kerülnek, a
> gyökereiken tapadó földben elegendő
ilyen segítségre tettünk szert.
> Ajánlják, hogy terítsünk vékony földrétegeket
a növénymaradványok
> közé, de szerintem ez szükségtelen.
>
>
Komposzttárolók
> Komposztprizmát a kert bármely sarkába építhetünk. Tároló
>
segítségével jobb minőségű komposztot nyerünk. A minden oldalról
> nyitott
prizma felülete könnyen kiszárad, s az egész anyagot 2-3
> alkalommal át
kell rakni, hogy a még nem korhadó külső anyagok
> belülre kerüljenek. A
komposzttároló nagysága a kert méreteitől
> függjön! A kertészeti szakboltokban
számos kivitelben kaphatók.
> Néhány eladó magasztalja azt a kivitelt, amelynél
a komposztálandó
> anyagot fent csak be kell rétegeznünk, míg lent folyamatosan
>
kitermelhető a jól érett komposzt. Ilyen ígéreteknek ne adjunk
> hitelt!
Két tárolóra van szükségünk, amíg az egyikben az anyag
> korhad, humifikálódik,
addig a másikat folyamatosan tölthetjük.
> A legokosabb lécekből egy ládát
készíteni, amit egyik oldalán
> hozzáépítéssel bővíteni tudunk. Nem nehéz
komposzttárolót saját
> kezűleg építeni. E célra leginkább a fa felel meg,
amely esztétikus,
> olcsó, egyszerűen megmunkálható Használhatunk azonban
téglát,
> kiselejtezett műanyag hordót, cölöpökre rögzített drótfonadékot,
sőt
> készen kapható komposztzsákot is.
>
> FÁS ANYAGOK KOMPOSZTÁLÁSA
>
Fák és cserjék nyesedékét, kérget nem szabad felaprózás nélkül a
> prizmába
rétegezni, mert humifikálódásuk hosszú időt vesz igénybe.
> A kéreg lignint
tartalmaz, mely a baktériumok számára nehezen
> leépíthető anyag, ezért
ez a feladat a lassabban működő, a
> baktériumoknál kevesebb levegőt, de
több fényt igénylő gombákra
> hárul. A fás maradványok előzetes feldarabolásával,
aprításával a
> lebomlás folyamatát gyorsíthatjuk, a gombák "munkáját"
>
megkönnyíthetjük.
> Praktikus kis aprítógépeket lehet kapni, beszerzésük
kifizetődő, ha
> a költségektől nem riadunk vissza. Igaz, hogy időbe kerül,
amíg az
> egész anyagot feldolgozzuk, de ezzel értékes , komposztadalékot
>
nyerünk, mivel a darabos, lassan korhadó fadarabkák elősegítik a
> prizma
jó légcseréjét. Az apróra darabolt fás részeket ,
> dísznövényágyak felületére
mulcsrétegként teríthetjük, ahol
> hozzájárul a csapadék tárolásához és
a gyomok elfojtásához.
>
A komposztálásra szánt anyagok kezelése
> Az igazán jó komposzt ideális
esetben barna és morzsalékos
> szerkezetű, az őszi erdő kellemes illatát
árasztja. A gyakorlatban
> azonban ilyet ritkán tudunk készíteni. Jó esélyeink
vannak tavasszal
> és nyáron, ha a tároló elég nagy és csak a legjobb minőségű
szerves
> anyagot használjuk.
> Egy kisebb komposztprizmán - ahol
mindenféle hulladékot
> összegyűjtünk közel sem tudunk ilyen jó eredményt
elérni. Többnyire
> egyenetlen, a korhadási folyamat különböző fázisaiban
lévő, csak
> félig bomlott rostos anyagot tartalmazó komposztföldet kapunk.
Ezen
> azonban ne keseredjünk el, mert még az ilyen komposzt is jobb a
>
semminél. Javítja a talajt, s biztosan nem káros, legfeljebb csak
> hosszabb
idő szükséges ahhoz, hogy humusszá váljon. Sok kertész
> szívesen használ
félig érett komposztot a fák alatti tányérok és a
> cserjék talajának takarására.
A humifikálódott anyagok táplálják,
> míg a még nem egészen elbomlottak
serkentik a talajéletet.
> Jó minőségű használható komposzt nem keletkezik
magától, meg kell
> érte dolgozni. Minden egyes adalékot másképpen kell
kezelni : a fű
> nyiradékát, mielőtt a komposztra kerül, rostos, durvább
anyaggal
> kell kevernünk, hogy ne kezdjen el rothadni. Erre nagyobb
>
gyomnövények, felaprított újságpapír vagy szalma is alkalmas .
> A szalma
nagyon jó erre a célra, ezért a komposzttároló mellett
> mindig tároljunk
egy bála szalmát. Nagyon fontos óvó rendszabály
> azonban : a szalma nagyon
száraz, ezért mielőtt a prizmára kerülne,
> feltétlenül nedvesítsük át.
Az újságpapír lassabban bomlik, de
> megéri a kitartás, mert kiváló adalék,
különösen nedves zöldanyag
> komposztálásához. Négy résznyi gyepnyiradékhoz
használjunk egy
> résznyi aprított újságpapírt. Sose tegyünk a komposztra
összegyűrt
> újságot, mert nehezen bomlik.
> Én a papírt 2,5 cm-es
csíkokra vágom, s felhasználásig egy műanyag
> zsákban tartom. Felhasználás
előtt egy vödörnyi hígított
> algatrágyalében (algákból gyártott folyékony
készítmény) áztatom.
> Mindig csak kis mennyiséget használok. A színes magazinok
papírja
> nem alkalmas komposztálásra, nehezen bomlik és sok ólmot tartalmaz.
>
Konyhai ételmaradékot egyáltalán ne tegyünk a komposztra, mert a
> romló,
fertőző anyag a férgeket (légynyüvek) is vonzza.
> A nagyobb gyökérrészeket
feldarabolom, és gyommal vagy
> gyepnyiradékkal takarom, hogy az egereket
és patkányokat távol
> tartsam.
> A burgonyahéj esetleg kihajt még
a prizmában, vagy már a
> felhasználás után, de ezeket a hajtásokat könnyen
el tudjuk
> távolítani. Természetes alapanyagú textíliákat is felhasználhatunk,
>
ha azokat előbb feldaraboltuk.
> Az egy év folyamán előállított komposzt
mennyisége nemcsak a
> felhasznált anyagoktól, de az idősjárástól is függ.
Meleg időjárású
> években egy tárolóból két, némi szerencsével akár három
alkalommal
> is kitermelhetjük a kész, megfelelően érett komposztot : először
>
nyárelőn, másodszor nyárutón, s némi szerencsével a következőt kora
> tavasszal.
>
>
HOGYAN RÉTEGEZZÜK AZ ANYAGOKAT A KOMPOSZTTÁROLÓBA?
> A komposzttartót állítsuk
sík felületre, lehetőleg a talajra.
> A berakást mindig durva anyagokkal
: lótrágyával, szalmával vagy már
> fásodó, durva gyomokkal kezdjük, így
a levegő mozgását semmi sem
> fogja akadályozni. Erre rakjunk egy 15 cm
vastag réteget, szórjunk
> rá némi komposztstartert vagy nitrogéntrágyát.
>
(Ez nitrogéntartalmú szerves adalék.) Helyette használhatunk ismét
> egy
réteg nagy nitrogéntartalmú lótrágyát, amely a komposztálódás
> folyamatát
meggyorsítja. Erre következik ismét egy 15 cm vastag
> réteg, amit kevés
káliumtartalmú műtrágyával hintsünk meg.
> Így folytassuk tovább, amíg a
tárolót meg nem töltjük. Végül
> takarjuk le egy- darab szőnyeggel, vagy
egyéb légáteresztő anyaggal,
> amely megőrzi az egészet a kiszáradástól,
de a túlzott megázástól
> is.
> Az így kezelt anyag nagyon gyorsan
lebomlik, s közben szemmel
> láthatóan összeesik. Kitermelés után helyet
ad a következő adagnak.
>
> KOMPOSZTÁLHATÓ ANYAGOK
> Csak kevés
kert szolgáltat elég nyers szerves hulladékot egy
> komposzttároló feltöltéséhez.
A biokertész azonban nagy tömegű
> hasznos szerves anyagot gyűjthet össze,
amit különben kidobnak.
> A zöldanyag egyik lehetséges forrása a helyi zöldségkereskedő
vagy a
> piac. Záróra körül érdeklődjenek hulladék után, hasonlóképpen örülni
>
fognak, mint a sportpályák és golfklubok tulajdonosai, akik a
> legtöbb
esetben szívesen megszabadulnak a nagy mennyiségű
> pázsitnyiradéktól.
>
Ha vidéken élnek, keressenek fel gabonatermesztő gazdákat. Ha nem
> szántják
be, akkor tőlük is kérhetnek 1-2 bála szalmát.
> A legjobb, ingyen beszerzett
talajjavító anyag, amire én valaha is
> szert tettem, egy paradicsomtermesztőtől
származott, aki a
> növényeket tőzeggel töltött zsákokban tartotta, s a
letermés után
> átadta a paradicsomgyökerekkel teljesen átszőtt, csak egy
szezonban
> használt zsákokat. Ezek még komposztálás nélkül is kiváló
>
talajjavító anyagnak bizonyultak. Minthogy- nem bioüzem volt, a
> tőzeget
egy éven át tároltam, hogy a vegyianyag-maradványok
> lebomoljanak.
>
>
Lombföld készítése, komposztálása
> A lomb komposztálása magas lignintartalma
miatt hosszú időt vesz
> igénybe. Ahhoz, hogy morzsalékos szerkezetű, jó
minőségű
> komposztföld keletkezzék, legalább kétévnyi időre van szükség,
de
> megéri várakozni ! Az értékes lombból készült komposztot
> (lombföldet)
kár mulcsozásra használni vagy a talajba forgatni,
> inkább cserepezéshez
vagy vetőládába használjuk.
> A lomb bomlási folyamata jelentősen eltér
más anyagok
> komposztálódásától. Míg egyébként főként baktériumok működnek
közre,
> addig a lomb gombák segítségével bomlik le, s ezek több fényt és
>
kevesebb levegőt igényelnek, mint a baktériumok. Ezért a
> komposzttárolót
olyan sarokba telepítsük, ahol a lomb hosszabb ideig
> zavartalanul korhadhat,
komposztálódhat.
> Legalább két komposztprizmára van szükségük, mert a lombföld
csak
> két év múltán használható. E célra egészen egyszerű, karókból és
>
drótfonatból készült tárolót építsünk.
> A berakott lombot rétegenként nyomjuk,
tömörítsük össze, mielőtt
> újabb adagot hordanánk rá. Száraz nyarakon némi
vizet igényel a
> lombtömeg, egyébként magától, forgatás nélkül is szépen
lebomlik. A
> helyi köztisztasági vállalattól nagy mennyiségű lombot szerezhetünk,
>
amelyet a berakás folyamán megtisztíthatunk a nem szerves
> szemetektől.
>
Aggasztó, hogy ezt a lombot a kipufogó gázok ólomtartalma szennyezi.
> Csak
remélhetjük, hogy a bomlás folyamán a veszélyes nehézfém
> kimosódik, ebben
az esetben azonban a talajt szennyezi. 'Tehát nem
> mindegy, hogy a lomb
honnan származik.
>
> Trágyaföld készítése, komposztálása
>
Az istállótrágya a közönséges komposzt számára is nagyon jó
> tápanyagforrás.
Ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy
> nagyobb mennyiségű istállótrágyával
rendelkezünk, akkor trágyaföld
> előállítására alkalmas komposztprizmát
készíthetünk.
> A trágyaföld a rendkívül tápanyagigényes növények számára
készül.
> Általánosan bevált módszer szerint 20 cm vastag trágyarétegre
>
váltakozva vékony földréteget kell teríteni. A prizma ne legyen túl
> laza,
ezért tapossuk meg! Ne használjunk meszet, mert hatására a
> kötött nitrogén
légnemű ammóniákká alakul, s nagy része elillanva
> kárba vész. Ha a trágya
nagyon szalmás volt, a prizmát erősen meg
> kell nedvesíteni, de csak annyira,
hogy jó nedves legyen, ám ne
> váljék csöpögősen vizessé!
> A trágyaföldet
három hónap elteltével át kell forgatni. További
> három-négy hónap múltán
felhasználható földdé érik.
>
> Felületi komposztálás
> A komposztkészítés
idő- és fáradtságigényes művelet; egy elfoglalt
> kertésznek gyakran nincs
ennyi ideje. Hogy az értékes szerves anyag
> mégse vesszen kárba, alkalmazzuk
a felületi komposztálás jól bevált
> módszerét. Lényege, hogy egy nem túl
vastag réteg szerves növényi
> anyagot a zöldségsorok vagy egyéb takaratlan
talajfelületek tetejére
> rétegezünk. Különösen hasznos megoldás a sokat
taposott utakat és a
> fák tányérját felületi komposztréteggel takarni.
Ez az eljárás
> inkább csak haszonkertben javasolható, ahol az esztétikai
elvárások
> sokkal csekélyebbek.
> Kihordás előtt a gyomokat feltétlenül
hagyjuk meglankadni, nehogy
> újra begyökeresedjenek. Mivel a komposztprizmához
hasonlóan itt sem
> kívánatosak a gyommagvak, felmagzott gyomot ne használjunk!
A
> pázsitnyiradék, jóllehet ideális felületi komposztanyag, de ha az
>
egynyári fűfélék felmagzottak benne, szintén ne használjuk.
> Ennél az eljárásnál
a bomló szerves anyagok lassabban keverednek a
> talajba, mint a beforgatott,
érett komposzt esetében. Fennáll a
> veszélye annak, hogy a talajban nitrogénhiány
lép fel, ezért a zöld
> anyag kiterítése előtt némi nitrogéntrágyázás szükséges
lehet.
> A bomlási folyamat meggyorsítására az anyagot bedolgozhatjuk a
talaj
> felső rétegébe. Talajmaró segítségével az anyag úgy felaprítható,
>
hogy a giliszták a továbbiakban könnyen feldolgozhatják. Ilyen
> esetben
kiegészítő, pótlólagos nitrogéntrágya feltétlenül szükséges.
> Hintsünk
négyzetméterenként egy maréknyi vérlisztet a
> talajfelületre.
>
AMI NEM KERÜLHET A KOMPOSZTPRIZMÁRA
> ˇ A beteg, vagy kártevőktől hemzsegő
anyagokat azonnal égessük el !
> ˇ A kitermelt burgonya fennmaradó szárrészeit
a gumó és szárrothadás
> terjesztésének veszélye miatt ne komposztáljuk,
hanem égessük el !
> ˇ A fák és cserjék nyesedéke lassan komposztálódik,
ezért csak
> megfelelően darabolva kerülhetnek a komposztra!
> ˇ A
főtt konyhai hulladék, maradék gyakran rothadni kezd,
> nyüvesedhet, fertőzővé
válhat !
> ˇ Tarackos évelők gyökerét ne vessük
> a komposztra, mert
ott tovább szaporodhatnak, inkább égessük el !
> Ilyenek a tarackbúza (Agropyron
repens), a podagra (Aegopodium
> podagraria), az apró szulák (Convolvulus
arvensis), a kúszóboglárka
> (Ranunculus repens)
> ˇ Gyakran olvasható,
hallható, hogy a komposztálódás során keletkező
> hő minden gyommagot csíraképtelenné
tesz. Ez azonban csak nagyon
> magas hőmérsékleten igaz, és ezt a hőmérsékletet
a prizma a
> valóságban a legtöbb esetben nem éri el.
> ˇ Természetesen
ne kerüljön a komposztba olyan anyag sem, amely nem
> bomlik el.
>
Az üveg- és cseréptörmelék, a konzervdoboz, a műanyag sosem a
> komposztra,
>
hanem mindig a szemeteskukába való.
Kiegészítésül csak
annyit, hogy a komposzt saját tapasztalataim
szerint nem tartalmaz sok tápanyagot,
a szerves trágya sokkal dúsabb,
tehát ha pl. ha ebbe vetünk cserepekbe akkor
még adjunk hozzá érett
istállótrágyát és agyagos földet. Ez általában jó a
legtöbb növénynek.
Pár hete leírtam az örökzöldek szaporításának általános nagyüzemi technológiáit.
Ez a biztos módszer, házilag kétes az eredmény, de lehet próbálkozni. Az eredés
több hónapig is eltarthat. Sokszor nem száradnak el a növények, de nem eresztenek
gyökeret és ez megtévesztő lehet, ezért célszerű megnézni párat. Ha már pár centis
gyökerei vannak akkor lehet pl. tejfölös poharakba ültetni, de ha nem fagyérzékeny
akkor szabadba is. Amíg nincsenek gyökerei addig hagyd rajta az üvegeket, mert
a lényeg a pára! Sűrűn kell öntözni, de csak kis vízadagokkal, akár naponta 3-4
szer is.
A tápoldat az eredés szempontjából nem sokat számít csak majd megeredés
után érdemes adni.
Nem tudom szabadban vannak-e, ha igen akkor télre jó lenne
bevinni.