Bevallom az évelő növények régóta kivételezett helyet foglalnak el a szívemben. Talán azért, mert ők állnak a legközelebb a természethez mivel jóval kevesebbet foglalkoztak nemesítésükkel mint pl. cserepes társaikkal.
Napjainkban kezdjük újra felfedezni ezeket a növényeket. Ausztria, Németország és más Nyugat-európai országok parkjaiban sorra veszik át a sokáig uralkodó egynyáriak szerepét, mivel rájöttek arra, hogy a tökéletes úthálózat, házikertek burkolatai nem hagynak helyet a természetes élővilágnak. A színpompás, sokszor vegyszerrel kezelt egynyári virágágyak sem adnak akkora teret a rovaroknak, madaraknak és más állatoknak mint az évelők.
Szerencsére már hazánkban is mind több városban kezdik tömegesen alkalmazni az évelőket a közterületeken és házikertekben.
Évelőkből is vannak az egynyáriakhoz (petúnia, büdöske, begónia, stb.) hasonló színpompás, ún. virágágyi fajták, melyek azonban csak nagyon jó, tápanyagdús, morzsalékos talajban, napos helyen érzik jól magukat (pl. szarkaláb, krizantém, mirigyes őszirózsa, csillagfürt, lángvirág), de vannak „vadabb” jellegű, kevésbé nemesített, igénytelenebb változatok is.
Most induló kis sorozatomban néhány példát szeretnék mutatni az évelők alkalmazására.
(Az ajánlott évelők hazánkban termesztettek, de inkább csak nagyobb választékú áruházakban, termesztőknél keressük, mert nem annyira közismertek – pl. New Garden-Budapest, Oázis-országos, Mocsáry-Tárnok, Hegede-Kecskemét, Innoflora-Szombathely, Zsohár kertészet-Nagyrákos, Szigeti & Tsa. Soroksár).
Első példám jó példa arra, hogy nemcsak színes virágokkal lehet szépet létrehozni, hanem a levelek formájával, struktúrájával is.
Figyeljük meg, hogy a zsálya enyhén vöröses levele mennyire összhangban van a levendula virágszínével, kerekded levele ugyanakkor kontrasztot alkot a többi szálkás levéllel.
Az összeállításba nem „fér bele” semmilyen erős, élénk színű virág, mert elvenné a fókuszt a többiek összhangjáról.
Az ágyás átlagos kerti körülményeket kíván, tehát nem kell annyit öntözni mint az egynyáriakat, sőt jobb talajon teljesen öntözés nélkül is nevelhetjük.
A növények elölről hátrafelé (zárójelben a lehetséges helyettes):
Lavandula stoechas – angol levendula (L. angustifolia – orvosi levendula)
Salvia officinalis ’Purpurascens’ – bíboros kerti zsálya (Heuchera vöröses levelű változatai)
Artemisia schmidtiana – japán üröm (egyéb üröm fajok)
Hyssopus officinalis – kerti izsóp (Agastache-izsópfű, Melissa officinalis-citromfű)
Második példám szintén két nagyon eltérő levélforma kontrasztját mutatja be.
A vékony levelű farkas kutyatej vadon nálunk is előfordul szárazabb meszes, sziklás helyeken. Dísz fajtáinak virágzati fellevelei színesebbek. Társa a kékgyökér szintén igen szárazságtűrő, Kínában évszázadok óta termesztett növény.
Jó sziklakerti párosítás alacsony, összefüggő nagyobb területek beültetésére azonban ügyeljünk arra, hogy nagyon jó talajon elburjánzanak vagy elnyomják más magasabbra növő fajok.
A növények (zárójelben a lehetséges helyettesek):
Euphorbia cyparissias cvs. – farkas kutyatej (Euphorbia characias ssp. wulfenii – velencei kutyatej)
Ceratostigma plumbaginoides – tarackoló kékgyökér (Potentilla aurea – arany pimpó, Persicaria affinis – örökzöld keserűfű)
