Gyep helyett I.

3162elaeagnuspungensmaculataaurea

Napjainkban kertjeink legáltalánosabb talajtakarója a gyep. Azonban ez nem az egyetlen megoldás.

Sokan kezdik felismerni a gyepek problémáit ami az utóbbi években a klímaváltozás miatt egyre fokozottabban jelentkezik.
Az enyhe telek igencsak kedveznek a mohásodásnak, mivel a fűvel ellentétben a moha már néhány plusz celsiusfokon is nő, így tavaszra nagyon felszaporodhat.
Nagy melegben megperzselődik a fű, különösen ha hirtelen jelentkezik. A nyár túl kedvezőtlen a gyep füveinek, ezért ilyenkor jóval lassabban nő, ami kedvez a gyomoknak, mint a madársóska, kakaslábfű, muharok. Szintén ilyenkor gombás betegségek lépnek fel, amiket 1-2 fungicides permetezéssel lehetetlen kordában tartani.
Mi hát a megoldás?

Fű helyett sokan kaviccsal, zúzott kővel vagy fakéreggel takarják a kert jó részét.
Legolcsóbb a kavics, de ha túl sok van belőle akkor kicsit unalmas. Például Dunakeszin az Alagliget  lakóparkban egymást érik főleg az utcán a kavicskertek. Az egyébként is sűrű beépítés mikroklímáját ez még tovább rontja, hiszen a vizet nem tartja meg, a meleget tovább növeli, a páratartalmat csökkenti, ezáltal igencsak lerontja a közkedvelt tujafélék egészségi állapotát.
Valamivel jobb megoldás a fakéreg, nagyon szép pl. az apró vörösfenyő amit közvetlenül a talajra vagy geotextilre raknak le ágyásszegélyek közé. A fakéreg tartja a nedvességet, megakadályozza a talaj kiszáradását, növeli a páratartalmat és csökkenti a felmelegedést. Közvetlenül talajra téve fokozatosan lebomlik táplálva a talaj élőlényeit.

Nyugat-Európában már sok helyen látható olyan megoldás, hogy hagyják kaszálatlanul a kevésbé használt díszfüves sávokat. Ezzel gazdagítják az élőhelyet a madaraknak, rovaroknak, gilisztáknak, sünnek és egyéb állatoknak. A sok nyíló virág a méhészeket is örömmel tölti el. Sokan nem is tudják, hogy a nagyvárosok közepén is lehet néhány család méhet tartani ahogy ezt pl. New Yorkban is teszik, ahol sokáig tilos volt a méhészkedés, de a lakosság tiltakozására engedélyezték.

A talajtakarók vagy a gyep közé ültessünk szárazságtűrő cserjéket, fákat, hogy árnyékot adjanak, növeljék a páratartalmat, javítsák a mikroklímát.

Nagyon ellenálló és szép cserje az örökzöld ezüstfa (Elaeagnus pungens). Inkább kapható tarka levelű változata a ’Maculata’ (lsd. fennt).  (Közeli rokona a keskenylevelű ezüstfa (E. angustifolia) sokfelé vadon nő, pl. homokdombokon, szikes talajon, méze különösen finom.)

Ezeknél jóval elterjedtebb, könnyebben beszerezhető, de tüskéikkel sok kellemetlenséget okozó cserjéink a tűztövis (Pyracantha) és a japán borbolya (Berberis thunbergii). Mindkettőből mutatós sövényt nevelhetünk, de a tűztövis jóval gyorsabban nő. A japán borbolyának sok színes levelű törpe fajtája is van melyeket sziklakertbe, út menti ágyásokba, dézsákba társíthatunk.

Fák közül nagyon jók száraz helyekre a mezei juhar (Acer campestre), a bálványfa (’Ailanthus altissima’) magyar nemesítésű ’Bíborsárkány’ fajtája, továbbá az ostorfák, a galagonyák, a kőrisek, a páfrányfenyő, a lepényfa, a csörgőfa, a kínai körte, a fehér akác és a pusztaszil. Ez utóbbi a csodasövénynek felkapott növény, mely fának nevelve gyorsan nagyra nő, csak nagy kertbe ültessük.

Sok évelő is van amik tűrik a száraz viszonyokat, sőt nem is viselik el az automata öntözőrendszerek sokszor vízpazarló ténykedését. Ezekről külön cikkben fogok írni legközelebb.

A méhészek felelőssége

letoltesÉrdekes cikk jelent meg a Méhészet decemberi számában ami a kertészet iránt érdeklődőket is érdekelheti.

A méheket sokszor nem tekintjük annyira igazi háziállatnak, mint pl. a szarvasmarhákat, hanem inkább a természet részének. Pedig hazánkban az egész Unióban a legnagyobb a méhsűrűség, vagyis a legtöbb méh van egységnyi területen (közel 13 család/km2). Kicsit hosszadalmas számolás után eljutunk oda, hogy  1,25 m2 virágos területnek kell eltartania egy méhet. Ez óriási szám ha azt is figyelembe vesszük, hogy ezen a területen virágok csak az év egy részében nyílnak.

Általános az egyetértés a méhészek körében, hogy a rendelkezésre álló nektár- és virágpormennyiség  határához közel vagyunk, vagyis többet több méhcsaláddal se tudunk begyűjteni.

Ennek az az óriási veszélye, hogy a méhcsaládszám további növelésével olyannyira lecsökken a kaptáronként begyűjtött méz, hogy ugyanannyi munkával kisebb lesz a méhészek nyeresége is.

Egy másik fontos de még kevésbé ismert tény, hogy felborul a rovarok biológiai egyensúlya is, mivel a méhek a leghatékonyabb nektárgyűjtők és táplálékuk egyezik sok poszméh és más beporzó fajjal is így lassan kiszorítják őket. Hasonlítható ez egy sokezres seregélycsapathoz, bölénycsordához vagy akár sáskajáráshoz ami hirtelen rászabadul a területre és elsöpör minden más hasonlóan táplálkozó rovart.

Nem akartam a részletekbe belemenni csak felhívni a figyelmet arra, hogy előbb-utóbb szükség lesz a méhsűrűség szabályozására is amit jobb ha a méhészek tesznek meg és nem a zöldek kényszerítik ki. A mézfogyasztók számára pedig fontos lenne annak tudatosítása, hogy egy korlátozott mennyiségű természeti kincsről van szó amit ennek tükrében illik megbecsülni.

Milyen gyümölcsöt ültessünk?

cser

Egészen a talaj befagyásáig ültethetünk, tehát előfordulhat, hogy még decemberben is ahogy tavaly is. Érdemesebb ősszel telepíteni, mert tavasszal bizonytalanabb a választék a lerakatokban, sokszor a már kiválogatott, félig kiszáradt készletek maradnak.

A választásnál először is nézzünk körül, hogy a környéken milyen gyümölcs fajok teremnek meg. Kevés helyen tenyészik jól a mandula és a gesztenye, ezért ha nem látunk a környéken szépen termő fát akkor ne ültessük.

Diót csak nagyobb kertbe vegyünk, mert hatalmasra nő. A cseresznye valamivel kisebbre, de kisebb kertbe inkább ne kerüljön.

Kisebb kertekbe ültessünk a málnán és ribizlin kívül őszibarackot, almát, birset, naspolyát, meggyet, kajszit, szilvát.  A körte néhány fajtája elég nagyra nő ha jól érzi magát, ilyen pl. a Bosc kobak vagy más néven Alexander.

A permetezések szempontjából házikertben a legkevésbé igényes a ribizli, a meggy, a korai és középérésű cseresznye, a dió, a mogyoró, a kajszi, néhány körte mint az előbb említett Bosc kobak és a nyári körték. Ezeket átlagos helyen és években permetezés nélkül is sikeresen nevelhetjük.
Néhány jó fajta cseresznyéből a Tünde, a Sándor, a Paulus, a Margit és a Petrus.
Almából igénytelen a Gála és a Jonatán, rezisztens a gombabetegségekre a Florina és a Freedom.
Körtéből inkább nyáriakat termesszünk az említett Alexanderen kívül.
Birset szellősebb, levegősebb helyekre telepítsünk, hogy a monília kevéssé károsítsa. Ugyanez igaz az őszibarackra is.
A mogyoró nagy kártevője a mókus, ahol sok van belőle, ott inkább mást válasszunk.
A kajszi nagy betegsége a gutaütés ami hirtelen ág- és teljes fapusztulás. Szerencsére hamar termőre fordul, ezért én mindig eggyel több fát tartok mint amire szükségem lenne, mert 5-6 éves korban rendszerint elpusztulnak. A ceglédi fajták kicsit ellenállóbbak, de igazán a termőhely számít, középkötött talajon, szabad, meleg fekvésben érzi jól magát a kajszi. És szigorúan csak közvetlen virágzás előtt metsszük.

Sokan leírják, hogy pontosan mekkora gödörbe ültessünk. Ennek igazából csak erősen kötött talajon van jelentősége, jó laza talajon elég akkora ültetőgödör, hogy a trágyával kevert földbe a kissé visszametszett gyökerek bőven beleférjenek. Erősen agyagos talajon tényleg áshatunk 1 m x 1 m x 80 cm-es gödröt amit tőzeggel, komposzttal, homokkal, érett istállótrágyával javítsunk fel. Tartós műtrágyát – pl. Buviplant tabletta – mindig célszerű adni.

 

Vége az öntözési szezonnak

solar

Most már mindenképp le kell állni az öntözéssel minden növénynél. Kapcsoljuk ki az automata öntözőberendezéseket, fagytalanítani ráérünk egészen decemberig.

Az utóbbi évek igen rapszódikus időjárása előtérbe helyezi az öntözés szabályozhatóságának kérdését az automata öntözőberendezéseknél. Nagyon sokat lehet spórolni és a környezetért is tenni azzal, hogy nem egy állandóan beállított napi érték alapján öntözünk, hanem azt összekapcsoljuk a környezetünkkel is.
Ezt leggyakrabban esőérzékelőkkel érjük el, hogy legalább esőben,ill. nagyobb eső után 1-2 napig ne öntözzön a rendszerünk.

Ha precízebbek és takarékosabbak akarunk lenni akkor két úton indulhatunk el. Egyrészt a napsugárzás és hőmérséklet alapján feltételezzük, hogy mennyi a párolgás és ennek alapján öntözünk.
Másrészt a talajnedvességet mérjük a gyökérmélységben.

Mindkét megoldás elterjedt és hasonló nagyságrendű költséget jelent, ami kb. 50000 ft többlet.
Ez pár év alatt biztosan megtérül, hiszen feleslegesen nem öntözünk borús időben vagy nedves talajon.

 

Mit termesszünk kis helyen?

zoldseg

Most azoknak szeretnék segítséget adni akiknek csupán szűken áll rendelkezésre terület és mégis szeretnének egy kis zöldséget termelni a családnak. Mekkora területen mit érdemes tervezni?
A saját tapasztalataimat, gyakorlatomat, talán ízlésemet szeretném megosztani, ezért nyilván lesz aki nem fog vele egyetérteni, de ötletadónak szánom.

  1. 5-10 nm-es vagy még kisebb terület.

Ekkora területen ne akarjunk mindent megtermelni, elégedjünk meg 1-2 féle növénnyel.
Legnagyobb sikerélményünk a paprikával és paradicsommal lehet, mert ezek általában a legtöbb talajon megélnek és permetezés nélkül is jelentős termést adnak.
Fontos, hogy tudjuk rendszeresen öntözni a talajfelszínt és ne a teljes növényt. Érdemes palántát vásárolni megbízható termelőktől, a piaci spórolós idős nénikék sajnos legtöbbször saját termésből szednek magot és ebből csak beteges, alig termő, rossz minőségű termések lesznek. (Vácon én is szívesen adok palántát.)
Ne spóroljunk a hellyel még ha híján is vagyunk neki, legalább 70 cm-es sortávolságra és paradicsomnál 50, paprikánál 30 cm-es tőtávolságra ültessünk.
A paradicsomot mindenképp karózzuk, paprikánál pedig a magasabbra növőket.

  1. 10-20 nm-es terület.

A fentiek mellett már érdemes néhány tő egyéb palántát is vásárolni, pl. karalábét, zellert, uborkát. Ez utóbbit feltétlen támrendszerre futtassuk, ami azt jelenti, hogy két erős karó közé huzalra feszítsünk ki ún. uborkahálót, ami olcsó, 2 m magas körüli műanyag háló. Esetleg korán vessünk egy kis hónapos retket, amit áprilisban már nem érdemes, mert rendszerint nagyon „lyukacsos”, nyüves lesz.

  1. 20-50 nm-es terület.

Ekkora helyen már a legtöbb konyhakerti növényt termeszthetjük. Így a fentiek mellett salátaféléket, spenótot, céklát, vöröshagymát, korai burgonyát, cukkinit, spárgatököt, csemegekukoricát, sárgarépát, petrezselymet, pasztinákot, mangoldot, zöldbabot és zöldborsót.
Érdemes már évelőágyást is kialakítani amibe sóska, torma, rebarbara és szamóca is kerülhet

  1. 50-100 nm-es terület.

A fentiek mellett a nagyobb területigényű növényekkel is érdemes megpróbálkozni, de csak 1-2 félével, így sütőtökkel, télire burgonyával, mákkal, szárazbabbal, csicseriborsóval. A száraz hüvelyesek 2-3 évig is tárolhatók, így érdemesebb ritkábban vetni belőlük. A mák viszont egy évnél tovább nem tárolható, sajnos a kereskedelemben kaphatóak jó része is már avasodásnak indult, gyenge minőségű, ezért én szeretem magam megtermelni.

  1. 100 nm felett.

Ilyen területen már többféle zöldséget is termelhetünk az előzőekből. Meg lehet próbálkozni sárgadinnyével, görögdinnyével, fokhagymával is, melyek nagyon talajigényesek.