Díszfák ültetése

Hamarosan itt a faültetési időszak, ezért ezzel kapcsolatban szeretnék figyelmükbe ajánlani néhány szempontot.

Milyen fát ültessünk?

A Magyar Díszkertészek Szövetsége minden évben kiadja a hazánk legnevesebb szakemberei által összeállított, közterületeinkre javasolt sorfák jegyzékét. Ez az interneten is hozzáférhető és tartalmazza sok fajta képes leírását is. Érdemes ebből kiindulnunk. Némelyik önkormányzat is kiad hasonló listát általában kötelező jelleggel, hogy mit ültethetünk és mit nem. Általában tilos ültetni akácfát, nyárfát, zöld juhart, ostorfát, bálványfát és ezüstfát, mert ezek erőszakosan terjednek és kiszorítják az őshonos növényeinket.

Most néhány jól bevált fajtára szeretném felhívni a figyelmet.

Akár magasabb vezetékek alá is ültethetők a kisebb gömb koronájú fák közül a gömbkőris (Fraxinus ornus ’Mecsek’) és a gömbjuhar (Acer platanoides ’Globosum’).

Ha felfelé nincs akadály, de oldalirányban annál inkább, akkor oszlopos növekedésű fákat válasszunk, mint az oszlopos kocsányos tölgy (Quercus robur ’Fastigiata’), oszlopos korai juhar (Acer platanoides ’Olmsted’, ’Columnare’), oszlopos mezei juhar (Acer campestre ’Korinthos’, ’Lienco’), oszlopos gyertyán (Carpinus betulus ’Fastigiata’), oszlopos virágos kőris (Fraxinus ornus ’Obelisk’), oszlopos csörgőfa (Koelreuteria paniculata ’Fastigiata’), oszlopos eperfa (Morus alba ’Pyramidalis’).

Méret szerint inkább a városokban megszokott 10/12-es (a törzs körmérete centiméterben 1 méter magasságban) és nagyobb törzskörméret helyett 6/8-as vagy 8/10-es méretű fákat ültessünk, mert ezek jobban gyökeresednek és sokszor utolérik nagyobb testvéreiket.

Hogyan ültessünk?

Sokszor kis ültetőgödröt készítünk, így a fa nem tud kellően begyökeresedni, úgy viselkedik mint egy virágcserépben, nem nő ki a gyökere a gödörből.

Szabványunk is van már az ültetésre, ami kisebb és közepes termetű fáknál 150 x 150 x 150 (ilyenek pl. az imént ajánlottak), nagyobbaknál 200 x 200 x 200 cm-es ültetőgödröt ír elő. Rossz minőségű talaj esetén ezt érdemes betartani, és akár teljes talajcserét is alkalmazni, de jó talajon elegendő jóval kisebb ültetőgödör is. A kiásott gödör alját lazítsuk fel ásóval.

Amennyiben nem sittes vagy más miatt cserére szoruló a talajunk, akkor homoktalajon javítsuk fel mintegy 50-100 kg érett istállótrágyával vagy komposzttal, és a föld 30-50%-ába keverjünk agyagos talajt ha tudunk ilyet szerezni.

Agyagos talajon viszont elegendő 50 kg érett istállótrágya vagy komposzt, esetleg 20-30% tőzeg.

Mindenféle talajhoz nagyon jó az alginit, fánként néhány kilogramm mennyiségben.

Az ültetőgödör aljától kiindulva célszerű körkörösen csigavonalban 5-10 cm átmérőjű geotextillel betekert perforált csövet elhelyezni a későbbi öntözés végett.

A fákat olyan mélységbe ültessük ahogy a faiskolában is voltak.

Alaposan iszapoljuk be és tömörítsük az ültetőközeget.

A törzsvédelem a forróságban könnyen kiszáradó fajoknál fontos, mint a hárs, juhar, gyertyán, vadgesztenye, de nyári ültetésnél minden fánál célszerű alkalmazni. Ez úgy történik, hogy a törzset és a nagyobb vázágakat betekerjük szellőző szövetcsíkokkal.

A fa köré minden esetben használjunk karókat, – lehetőleg hármat – és széles hevederrel, vagy puha kötéllel kötözzük a fa törzséhez.

A koronát metsszük meg a gyökérzet csökkenésének mértékében, tehát ha a gyökerek mintegy fele el lett távolítva kitermeléskor, akkor a korona felét is le kell metszeni. Ha kell ritkítsuk, ha nem akkor csak harmadával-felével vágjuk vissza a vesszőket külső állású rügyre.

Mikor ültessünk?

Az optimális időpont október közepétől november közepéig van, de fagymentes időben bármikor ültethetük. Tavasszal és nyáron a kiszáradás veszélye miatt intenzívebb ápolást kell alkalmaznunk.

Hogyan gondozzuk az elültetett csemetéket?

Az elültetett fákat kötelességünk gondozni is. Ha erre nincs módunk akkor inkább ne ültessünk!

Öntözés

Telepítéskor alaposan áztassuk be az ültetőgödröket, de később is fontos szempont, hogy alaposan, de ritkábban öntözzünk, úgy, hogy a teljes földlabda nedvesedjen át. A perforált csövet legalább kétszer töltsük fel teljesen vízzel, de ne csak ebbe töltsünk, hanem alakítsunk ki a koronacsurgóban akkora tányért, hogy kb. 10 liter víz beleférjen. Érdemes mulcsot tenni a törzs köré.

Öntözés szempontjából az első 3 év a kritikus, amikor még nincsenek mélyre hatoló gyökerek. Nyáron homoktalajon 2-3 naponta feltétlenül öntözzük meg a kis fákat.

Új találmány a faöntöző zsák, melyet a fa törzsére kell kötözni és 60 liter vízzel feltölteni. Ez 5-9 óra alatt csepegve távozik. Kb. 5-7 naponta kell feltölteni.

Hogyan trágyázzunk később?

A későbbi tápanyagutánpótlásra néhány évente használjunk a talaj felszínére szórt, majd beásott érett marhatrágyát kb. 20 kg/m2 mennyiségben.

Hogyan gondozzuk a koronacsurgót?

A fiatal fák körül ne kaszáljunk damilos géppel, mert könnyen megsérthetjük a törzset.

Jó ha a koronacsurgóban nem hagyjuk meg sem a gyomokat, sem a füvet. Pár év múlva pedig a legjobb megoldás évelők és sekélyen gyökerező cserjék ültetése a fák alá, melyek folyamatosan levegősen, lazán tartják a talajt, elősegítik az élénk talajéletet. Gondoljunk az erdőkre, ahol hasonló körülményekhez alkalmazkodtak fáink az évmilliók során.

Példák évelő növények alkalmazására III.

Nem kell sokféle virágot ültetni ahhoz, hogy igazán mutatós kiültetéseink legyenek akár nagyobb területeken is. A kevesebb sokszor több, így 2-3 fajta sokszor többet mutathat mint százféle összekeverve.

Az első példában az előző cikkemben bemutatott színátmeneten alapuló tervezésre szeretnék példával szolgálni.

Tömegesen ültetett azonos magasságú sárga és fehér tulipánnal és nárcisszal nagyobb méretű ágyásokat is nagyon feltűnővé tehetünk. Fák köré gyepbe is tervezhetjük ahol elvirágzás után sem lesz csúnya az elszáradó levelek miatt.

 

A második példában a kék csinos szellőrózsa (Anemone blanda) fehér epergyöngyikével (Muscari botryoides) alkot társulást. A fehér színt bármivel társíthatjuk. Nyirkosabb, félárnyékos helyre, humuszos talajra, fák alá javaslom.

A harmadik példa a fehér önmagában való alkamazására jó példa. A viszonylag kis virágú, kerekded szirmú pirosló gólyaorr (Geranium sanguineum) fehér virágú fajtáját fehér tulipánnal társítottuk.

A negyedik példa ibolya-vörös színátmenetet mutat be. A nagy völgycsillag (Astrantia major) hibrid hagymával (Allium hybridum ’Globmaster’) alkot együttest. Figyeljük meg, hogy mindkét virágzat gömb alakú. Nem túl meleg helyen, kissé humuszos talajon jól díszlenek.

Példák évelő növények alkalmazására II.

Az évelők ültetésénél néhány alapvető szempontot vegyünk figyelembe:

  • ne ültessük magukban a növényeket, alkossunk csoportokat összhangban az ágyás méretével,
  • elöl a kisebb, hátul – ill. körbejárható ágyásnál középen – a magasabb növények kapjanak helyet,
  • a színek összhangját úgy válasszuk meg, hogy fokozatos színátmenet, vagy ún. komplementer színek (lsd. kép) legyenek ágyáson belül

 

Ezúttal két kevésbé ismert díszfű alkalmazását szeretném bemutatni.

 

Az első példában a bambuszra hasonlító szálkafű (Hakonechloa macra) keretezi az ernyős őszirózsát (Aster divaricatus)

és a törpe tündérfürtöt (Aruncus aethusifolius). Ez utóbbi a képen már elvirágzott, látványos vöröses levélszíneződése viszont csak most kezdődik. Tavasszal igen mutatósak pirosas virágszárú fehér virágai (lsd. lent).

A második példában háttérben a gyepes sédbúza (Deschampsia cespitosa) már elszáradt virágszáraival ad hátteret a nyáron virágzó vidrafűnek (Persicaria amplexicaulis).

A sédbúza nálunk is honos nedvesebb réteken , ezért inkább enyhén öntözött helyekre, pl. tópartokra javaslom, azonban ügyeljünk arra, hogy ha nagyon jól érzi magát akkor a ’Palava’ fajta kivételével gyomosíthat.

A harmadik példában szintén a gyepes sédbúza alkot társulást a borvörös ’Rubinzwerg’ napfényvirággal (Helenium). Napos, meleg helyre való.

A negyedik példa mindkét faja honos hazánkban: a már említett sédbúza mellett az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis) is. Ez utóbbi neve gyógyhatására utal, mely többek között vérzéscsillapító hatású. Ősszel mutatós középmagas társítás, magasabb cserjék elé félárnyékba, enyhén öntözött területekre ültessük.

Példák évelő növények alkalmazására I.

Bevallom az évelő növények régóta kivételezett helyet foglalnak el a szívemben. Talán azért, mert ők állnak a legközelebb a természethez mivel jóval kevesebbet foglalkoztak nemesítésükkel mint pl. cserepes társaikkal.

Napjainkban kezdjük újra felfedezni ezeket a növényeket. Ausztria, Németország és más Nyugat-európai országok parkjaiban sorra veszik át a sokáig uralkodó egynyáriak szerepét, mivel rájöttek arra, hogy a tökéletes úthálózat, házikertek burkolatai nem hagynak helyet a természetes élővilágnak. A színpompás, sokszor vegyszerrel kezelt egynyári virágágyak sem adnak akkora teret a rovaroknak, madaraknak és más állatoknak mint az évelők.

Szerencsére már hazánkban is mind több városban kezdik tömegesen alkalmazni az évelőket a közterületeken és házikertekben.

Évelőkből is vannak az egynyáriakhoz (petúnia, büdöske, begónia, stb.) hasonló színpompás, ún. virágágyi fajták, melyek azonban csak nagyon jó, tápanyagdús, morzsalékos talajban, napos helyen érzik jól magukat (pl. szarkaláb, krizantém, mirigyes őszirózsa, csillagfürt, lángvirág), de vannak „vadabb” jellegű, kevésbé nemesített, igénytelenebb változatok is.

Most induló kis sorozatomban néhány példát szeretnék mutatni az évelők alkalmazására.

(Az ajánlott évelők hazánkban termesztettek, de inkább csak nagyobb választékú áruházakban, termesztőknél keressük, mert nem annyira közismertek – pl. New Garden-Budapest, Oázis-országos, Mocsáry-Tárnok, Hegede-Kecskemét, Innoflora-Szombathely, Zsohár kertészet-Nagyrákos, Szigeti & Tsa. Soroksár).

Első példám jó példa arra, hogy nemcsak színes virágokkal lehet szépet létrehozni, hanem a levelek formájával, struktúrájával is.

Figyeljük meg, hogy a zsálya enyhén vöröses levele mennyire összhangban van a levendula virágszínével, kerekded levele ugyanakkor kontrasztot alkot a többi szálkás levéllel.
Az összeállításba nem „fér bele” semmilyen erős, élénk színű virág, mert elvenné a fókuszt a többiek összhangjáról.

Az ágyás átlagos kerti körülményeket kíván, tehát nem kell annyit öntözni mint az egynyáriakat, sőt jobb talajon teljesen öntözés nélkül is nevelhetjük.

A növények elölről hátrafelé (zárójelben a lehetséges helyettes):

Lavandula stoechas – angol levendula (L. angustifolia – orvosi levendula)
Salvia officinalis ’Purpurascens’ – bíboros kerti zsálya (Heuchera vöröses levelű változatai)
Artemisia schmidtiana – japán üröm (egyéb üröm fajok)
Hyssopus officinalis – kerti izsóp (Agastache-izsópfű, Melissa officinalis-citromfű)

 Második példám szintén két nagyon eltérő levélforma kontrasztját mutatja be.
A vékony levelű farkas kutyatej vadon nálunk is előfordul szárazabb meszes, sziklás helyeken. Dísz fajtáinak virágzati fellevelei színesebbek. Társa a kékgyökér szintén igen szárazságtűrő, Kínában évszázadok óta termesztett növény.
Jó sziklakerti párosítás alacsony, összefüggő nagyobb területek beültetésére azonban ügyeljünk arra, hogy nagyon jó talajon elburjánzanak vagy elnyomják más magasabbra növő fajok.

A növények (zárójelben a lehetséges helyettesek):

Euphorbia cyparissias cvs. – farkas kutyatej (Euphorbia characias ssp. wulfenii – velencei kutyatej)
Ceratostigma plumbaginoides – tarackoló kékgyökér (Potentilla aurea – arany pimpó, Persicaria affinis – örökzöld keserűfű)

 

 

Néhány kihagyhatatlan sziklakerti növény

Napos évelőágyásokba, sziklakertekbe szeretnék néhány nagyon bevált, általánosan használható, szép évelőt és törpecserjét, fenyőt ajánlani. Ezeket mindenképp laza, gyommentes, jó vízáteresztő talajra ültessük.

Pázsitviola – Aubrieta spp.

Neve is mutatja, hogy egy párnás, enyhén terjedő tövű évelőről van szó, mely igen mutatós kora tavaszi színfolt. Sűrű növésével a kisebb gyomokat elnyomja, de a tarackkal nem birkózik meg. Sokféle színben kapható, elterjedt évelő, mely egy sziklakertből sem hiányozhat.

Árlevelű lángvirág – Phlox hibridek

Az előzőnél kissé hajlamosabb az elgyomosodásra, de hosszabb életű, ellenállóbb évelő.
Szintén április-májusban virágzó, változatos színekben kapható gyakori évelő.

Alpesi hanga – Erica carnea

Botanikailag törpecserje, de sziklakertben az évelők között jól használható.
Virágbimbói már késő ősszel megjelennek és enyhe teleken már decemberben, vagy kora tavasszal nyílnak, hideg teleken viszont félig-meddig leperegnek, de azért mutatósak a hóban is (lsd. felső fénykép). Piros, fehér és rózsaszín fajtái vannak.

Törpefenyő – Pinus mugo

Az alapfaj 1-4 méter magas de fajtái törpébbek, legkisebb elterjedt fajtája a Pinus mugo var. Pumilio 40-60 cm-es. Idősebb korban elterülve az 1-2 m szélességet is elérheti. Sok egyéb törpe fajtája is van pl. a gömbölyded Little Lady, a lapított gömb Mops és a talán legkisebb, kevésbé elterjedt Humpy. Nagyobb sziklakertekbe, sírokra való a karcsú, oszlopos 2-3 m-es Elemér fajta.

Havasi madárbirs – Cotoneaster congestus

A madárbirsek nagyon gyakoriak mindenütt, így sziklakertekben is, viszont leggyakrabban a gyors növésű, ráadásul felfelé törő fajtákat ültetik, melyek pár év alatt elnyomnak minden körülöttük élő növényt, így folyamatosan vissza kell metszeni, legyökerező szárukat kitépve kordában tartani. Mindezt elkerülhetjük ha a talajhoz simuló, kifejezetten lassú növésű havasi madárbirset választjuk sziklakertekbe.

Néhány díszfű sem hiányozhat a napos sziklakertekből. Ezek igazodjanak a kert méretéhez, tehát ne ültessük az elterjedt nagy méretű virágosnád, pampafű, olasz nád fajtákat, hanem például virágzáskor nagyon szépek a nyúlfarkfüvek (Sesleria spp.) és a keskenylevelű árvalányhaj (Stipa tenuissima). Az elterjedt tollborzfűnek is van kimondottan törpe fajtája (Pennisetum alopecuroides ’Little Bunny’).

A hagymás társaság sem hiányozhat egyetlen sziklakertből sem. Viszont gondozásnál oda kell figyelni rájuk, mert visszahúzódva könnyen kikapálhatjuk őket, a nagyobb elterülő növények pedig elnyomhatják.
A sáfrányok vagy crocusok a legkorábban nyílók, későbbiek a kevésbé nemesített, kisebbre növő botanikai tulipánok és törpe nárciszok. Érdemes csillagvirágokat (Scilla), hóvirágot és egyéb hagymásokat is ültetni. A következő öt hagymás hosszú ideig leromlás nélkül megmarad: Allium moly, A. sphaerocephalon, Muscari armeniacum, Ixiolirion tataricum, Tulipa bakeri ’Lilac Wonder. Ezek hollandiai termesztésből jelenleg kaphatók még a szupermarketekben is bár tavasszal ültetve nem biztos, hogy azévben virágoznak. A rizómások közül a törpe nőszirmot (Iris pumila) javaslom.

Ixiolirion tataricum