Az évelők ültetésénél néhány alapvető szempontot vegyünk figyelembe:
- ne ültessük magukban a növényeket, alkossunk csoportokat összhangban az ágyás méretével,
- elöl a kisebb, hátul – ill. körbejárható ágyásnál középen – a magasabb növények kapjanak helyet,
- a színek összhangját úgy válasszuk meg, hogy fokozatos színátmenet, vagy ún. komplementer színek (lsd. kép) legyenek ágyáson belül
Ezúttal két kevésbé ismert díszfű alkalmazását szeretném bemutatni.
Az első példában a bambuszra hasonlító szálkafű (Hakonechloa macra) keretezi az ernyős őszirózsát (Aster divaricatus)
és a törpe tündérfürtöt (Aruncus aethusifolius). Ez utóbbi a képen már elvirágzott, látványos vöröses levélszíneződése viszont csak most kezdődik. Tavasszal igen mutatósak pirosas virágszárú fehér virágai (lsd. lent).
A második példában háttérben a gyepes sédbúza (Deschampsia cespitosa) már elszáradt virágszáraival ad hátteret a nyáron virágzó vidrafűnek (Persicaria amplexicaulis).
A sédbúza nálunk is honos nedvesebb réteken , ezért inkább enyhén öntözött helyekre, pl. tópartokra javaslom, azonban ügyeljünk arra, hogy ha nagyon jól érzi magát akkor a ’Palava’ fajta kivételével gyomosíthat.
A harmadik példában szintén a gyepes sédbúza alkot társulást a borvörös ’Rubinzwerg’ napfényvirággal (Helenium). Napos, meleg helyre való.
A negyedik példa mindkét faja honos hazánkban: a már említett sédbúza mellett az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis) is. Ez utóbbi neve gyógyhatására utal, mely többek között vérzéscsillapító hatású. Ősszel mutatós középmagas társítás, magasabb cserjék elé félárnyékba, enyhén öntözött területekre ültessük.
