Kertbarát Hírlevél

46-47. hét - november 13-26.

Helyreigazítás: a múltkor a fagyalsövény ültetési sűrűségénél nem említettem, hogy a javasolt 20-30-al ellentétben akár 40-50 cm-re is tehetjük, ha az első két évben nem fontos, hogy igazán mutatós, sűrű legyen. Később úgyis behozza és elég sűrű lesz.

Gyümölcsfáknál a javasolt 4 méteres minimális ültetési távolságot inkább 6-ra módosítom. Csak pl. naspolyánál, birsnél elég a 4 méter. Diónál és pl. germersdorfi cseresznyénél persze 8-12 méter. Mindez arra vonatkozik, ha jól érzik magukat a fák, vagyis megkapnak mindent (napfény, tápanyag, víz). Gyenge öntözetlen homoktalajon nem nőnek ilyen nagyra a fák.


Linkajánlat

Kikapcsolódásul és gondolkoztatónak ajánlom a http://www.origo.hu/tudomany/elet/ oldalt, melyen érdekes cikkeket olvashatunk a tudomány újdonságairól (pl. érintésre színváltó növények, mesterséges szív, rák elleni vakcina, sikeres fiatalító hatóanyag, a föld legnagyobb élőlénye, eredményes rák elleni génterápia, öröklődő mesterséges emberi kromoszóma, szerelemközpont az agyban).

Frissítettem a www.botanika/botkert lap érdekességek rovatát.


Általános

Értékes cikre bukkantam egy TV újságban arról, hogy mit tesz a sok víz a fákkal, melyben nem éppen most, de az év elején sokhelyen volt részük. Ebből idézek.

Vízálló fák

A gyümölcsfák általában ötszáz liter vizet párologtatnak el egy kilogramm szárazanyag előállításához. A vizet - természetes körülmények között - a talajvízből meríti a gyümölcsfa. A talajvíz különböző mélységben érhető el, az Alföldön félméteres, míg másutt tizenöt méteres kutat kell ásni, hogy láthassuk a talajvizet. A talajvíz szintje a csapadék, a belvizek, árvizek következtében változik: A nagy vízingadozások károsan hatnak a gyümölcsfákra, ilyen helyen nem érdemes telepíteni. A vízbe a gyökerek nem mennek be, mert a vízben nem találják meg a légzéshez szükséges levegőt. A gyökér ugyancsak lélegzik, akár a föld feletti részek. Ha a talajvíz magasra emelkedik, akkor a gyökérvégződések víz alá kerülnek, ezt pedig a fák nem bírják ki hosszú ideig. A gyümölcsfáknál általában három hétre tehető az az idő - ez is csak télen, nyugalmi állapotban - amíg elviselik a vízborítást. Nyáron már néhány napi elárasztás is végzetes lehet.
A talajvíz nagyobb szintjének süllyedése is káros lehet, mert megfosztja a gyökeret a víztől, és akkor a növény a szárazságtól szenved.
Amikor az esővíz a földön átszivárog, egy része hártyaszerűen a talajszemcsékhez tapad. Ebből a nedvességből meríti a növény az életéhez szükséges vizet. Ez a vizes hártyaréteg nemcsak lefelé, de a talajvíztől felfelé is szállít, közvetít nedvességet a növény gyökereihez.
A talajrészecskék finomságától függ víztartó képessége - az agyagtalajok finom szemcséi több, a homok durva szemcséi kevesebb vizet tudnak megkötni.
Olyan talajban, ahol túl sok a víz, elvezetéséről nyílt árokkal vagy alagcsövezéssel gondoskodni kell. Az alagcsövezés a talajt lazává, vízáteresztővé teszi. Gyakran a talaj meszezése is elegendő ahhoz, hogy a talaj a fölös vizet átbocsáthassa.
A gyümölcstermő növények vízigénye különböző. Vízigényesek a bogyósok, az alma, a körte és a dió. Szárazságtűrő az őszibarack és a mandula, de a vízigény fajták szerint is változik. Például az almák közül a húsvéti rozmaring és a starking jól bírják a szárazságot.
A talajvízszint ismeretében választhatjuk meg a telepítendő gyümölcsfajokat. Hetven centiméteres vízszintnél a feketeribiszke, nyolcvan-kilencven centiméter alattinál a málna, százötven centiméter alatt a dió, kétszáz-háromszáz centiméter alattinál a cseresznye, meggy, alma, körte, kajszi ajánlható.

Dr. Győrffy Sándor: TVR-Újság 45. hét.


Növényvédelem

NÖVÉNYVÉDELMI TANÁCSOK HÓDMEZŐVÁSÁRHELY TÉRSÉGÉRE

A vegetációs időszak zárásával folyamatos növényvédelmi munkáink is szünetelnek, ezzel párhuzamosan előrejelzési megfigyeléseinket is befejeztük.
Az ősz és a tél folyamán a rendszeres tájékoztatás helyett a növényvédelem néhány általános kérdésével szeretnénk foglalkozni, havonként egy alkalommal. Ebben a "szezonzáró" anyagban azonban a "még aktuális" tennivalókra hívjuk fel a figyelmet. Első helyen kell említenünk a gyümölcsfák ősi lemosópermetezését. Igaz, hogy ebben az évben a betegségek fertőzése mérsékelt volt, de a rendkívül száraz viszonyok legyengítették a fákat, ezért az egészségi állapotuk javítása, az ág- és levélbetegségek megelőzése most is fontos feladat.

Még nem késő az őszibarack rezes permetezése, hisz az egészségesebb fákon most is tart a lombhullás. Többször hangsúlyoztuk azt, hogy ennél a gyümölcsfélénél a kórtani gondok megoldására elsősorban a nyugalmi időszak kínál lehetőséget. A réztartalmú szerekből több mint tíz féle engedélyezett, közülük a hatékonyabbakat válasszuk, pl. a rézhidroxid, rézszulfát hatóanyagúak. Ezt a kezelést érdemes kiterjeszteni a többi csonthéjasra és a bogyós gyümölcsűekre is. Ahol tavasszal az őszibarack tafrinás levélfodrosodás erős fellépését tapasztalták, a legjobb eredmény a CLORTOSIP 5 WP vagy a TIURAM GF használatától várható.

Korábban az almás gyümölcsféléknél főleg a lehullott lomb összegyűjtését, megsemmisítését vagy aláforgatását javasoltuk. Az erwiniás tűzelhalás megjelenése óta az almán, körtén és birsen is érdemes a réztartalmú lemosópermetezést elvégezni, a megelőző-fertőtlenitő hatás miatt.

A szokatlanul száraz talajviszonyok és a táplálékhiány kiterjedt mozgásra, vándorlásra készteti a rágcsálókat. Gyakran megtelepednek a gyümölcsösökben, kertekben, olyan területekre, ahol még zöld növényzet, egyéb táplálék vagy nedvesebb talaj található. A mezei pocok és az egérfélék ellen jó eredményt ad a REDENTIN-70, a hörcsög esetében a GULYÁS-PALOTÁS HÖRCSÖGIRTÓ, a HÖRCSÖGCSALÉTEK vagy a POLYTANOL gázosító szer javasolható, de az utóbbi kettőnél be kell tartani a felhasználó személyére vonatkozó előírásokat (II. illetve 1. forgalmi és felhasználási kategória).

Hódmezővásárhely, 2040. november 7.

Mile Lajos - Mándoki András Növényvédelmi Társaság


Dísznövény

A pampafű töveit kössük össze, takarjuk be náddal, napraforgószárral és azt is kössük rá, hogy a nagy hideg ne okozzon kárt és a téli csapadék ne szivárogjon be és rothassza el. Tavasszal kell csak visszavágni. A többi díszfű nem annyira érzékeny.

A hosszú enyhe időjárás miatt sok cserje és évelő kivirágzott, pl. a valódi jázmin (Jasminum nudiflorum).
Mégis most egy díszét most ősszel mutató cserjét szeretnék figyelembe ajánlani, a piros bogyósloncot (Symphoricarpos orbiculatus), mely a fehér bogyójú hóbogyó közeli rokona.

Észak-Amerikából származó, 1-1,5 méterig megnövő cserje.

Igen edzett növény. Talaj- és víz iránt igénytelen, az erősen kötött talajt is jól bírja. Napos és árnyékos helyen is megél. A légszennyezést is jól bírja. -40 C-ig nem károsodik.

Érés után azonnali magvetéssel szaporítható, a tárolt magok 5 hónap hideghatást igényelnek vetés előtt. Szaporítható még félfás, fás dugványról, vagy tősarjakról is.


Gyümölcs

Ha ráérünk bemeszelhetjük a fák törzsét. Használhatunk téli higítású mészkénlevet, esetleg bordói levet is. A fehér szín csökkenti a téli napfényes napokon a törzs felmelegedését és fagysebek kialakulását rajtuk. A mész, a réz réz és a kén pedig a kórokozókat, kártevőket irtja.

A kártevők ellen a fák törzsére tegyünk hernyófogó öveket, melyek ragasztóanyaggal bekent papírövek és a kis- és nagy téliaraszoló szárnyatlan nőstényeit gyűjtik össze, melyek októbertől decemberig a talajból felfelé mászva jutnak a fa koronájába. Jelentős kárt csak ritkán okoznak.

A betárolt gyümölcsöket időnként nézzük át és a rothadókat szedjük ki!


Szerszámoskamra

Nem árt szólni a kert szerszámairól is.

Most egy nálunk kevéssé ismert, de már szinte mindenütt kapható szerszámot ajánlok figyelmükbe: az ásólapátot.

Sokan csak az amerikai filmekből ismerik, pedig nagyon sokat segít a munkában, főleg árokásásnál és kisebb, de mély gödrök kiásásánál vehetjük hasznát.
Többféle típusa van, a legjobb szerintem az amerikai, keresztmetszetében lapos u alakú, a nyélhez képest kissé hajlított - de nem annyira mint a lapát -, és igen ellenálló anyagból készült típus. Sajnos üzletekben nem találkoztam vele mostanában.
A nálunk kaphatók inkább a képen láthatóhoz hasonlóak, az ásóhoz állnak közelebb, könnyű talajon akár erre is használhatjuk.
Az ásóhoz hasonló nyelet kell beletenni, bár jó ha kicsit hosszabb.

Sokféle nyél kapható az üzletekben, sokszor az eladók maguk sem tudják melyik mire való.
Ami fontos: lapátba, gereblyébe, kapába, villába hosszú nyél való, 20-30 cm-rel hosszabb, mint ásóba, csákányba. (Legalábbis a magamfajta derékfájós embereknek.) Bár néha jobb a rövidnyelű, könnyen markolható t-végű lapát, főleg ha kis helyen, pl. árokban dolgozunk, vagy egy nagy kupac könnyen lapátolható dolgot kell csak egy kicsit arrébb tenni. A nyél vastagsága is nagyon fontos. Nemcsak a súly miatt, hanem a jó fogás miatt is. Kis tenyerűek számára nagyon kényelmetlen egész nap vastag kapanyelet markolni. A gereblyenyél se legyen vastag. Az ásó- és főleg csákánnyél viszont legyen elég vastag, hogy biztos fogása legyen. A villa- és lapátnyél akkor jó, ha erős, biztos fogású, de ne túl otromba. Lapátba és villába a kicsit hajlított változat is nagyon jó, ilyenkor vigyázzunk a nyél rögzítésénél! Az a jó, ha ezekbe a szerszámokba a nyél vége egy kicsit vastagabb, így jól érezhető és nem csúszik ki a kezünkből.
A vásárlásnál arról se feledkezzünk meg, hogy milyen magas az illető!

Újabban nagyon terjedtek a kerti grillsütők, kemencék, odabennt pedig a kandallók. Ezekhez fát is kell vágni. Az aprófa darabolásához keskeny, enyhén szélesedő, hegyes, élű fejsze jó. Olyan súlyú legyen, ami az erőnkhöz illik, hogy túl nagy izomlázunk se legyen tőle.

Fűrészelt fa hasításához egész másmilyen típus kell.

Ez minél nagyobb és nehezebb annál jobb. Határt csak az szab, hogy mennyit bírunk huzamosabb ideig emelgetni. Jó nagy és éles fejsze a fenyőfát magasról elengedve szinte súlyánál fogva is kettészeli. (Keményebb fáknál persze más a helyzet.)

A témához ajánlom a http://www.gransfors.com/htm_eng/yxkunskap/index.html oldalt (favágás technikája, fejszék élezése, nyelezése stb.).


VÁLASZOK

Bár nem látom, hogy kiemelkedik-e oldalra a kórkép, valószínűleg a körterozsdáról van szó. Tavasszal sziromhullástól május végéig kell permetezni pl. Orthocid, Dithane, Polyram Combi, Rubigan, Saprol, Score, Topas szerekkel. Ezek ugyanazok, melyek a varasodás ellen is hatásosak, tehát ha az ellen védekezünk, külön a rozsda ellen nem kell.

Bár én nem vagyok gyakorlott a borászatban, tavaly december elején írtam erről.

A másik kérdésre a válasz: ha találok valakit aki járatos a borászatban és vállalja, hogy rendszeresen elküldi nekem a tennivalókat, akkor azt közlöm, de én nem vagyok benne a gyakorlatban.

Túl okosat nem tudok mondani. Ha a gomba életfeltételeit nem tudjuk rontani, csak a gombaölőszer marad. Rendszeres permetezést javaslok, pl. réz tartalmú szerekkel - Champion - , néha mással - pl. Orthocid, Dithane - erősebb fertőzésnél pedig felszívódókkal - pl. Fundazol.
Kifejezetten a penészgombák ellen a Fundazol mellett a Ronilan, Rovral való. Ki lehet próbálni radikálisabb, bár speciálisabb szereket is, pl. Amistar, Topas, Quadris, Mikal, Acrobat, Forum. Ezek csak szűkebb területen hatnak, meg kell találni a megfelelőt. Feltétlenül próbáld ki a Previcurt, melyet palánták védelmére ajánlanak, öntözőrózsával be kell locsolni a talajba.

Azért nem tudok konkrétat, mert a betegség sem ismert pontosan. Kéthetente állandóan permetezni kell, tisztításnál pedig fertőtlenítőszert, pl. hipót tegyél a vízbe.

Nem tudom hogy tudnék segíteni. Ha könyvcímeket írok, azzal nem sokat segítek, mert kérdés, hogy hol találod meg őket.
Ajánlom, hogy a nagyobb könyvtárakat és antikváriumokat keresd fel.
Amik hirtelen eszembe jutottak: Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben,
Debreczi Zsolt-Csapody Vera: Télen is zöld kertek
88 színes oldal a fenyőkről,
Ha csak a vad fajok érdekelnek: Godet: Fák és cserjék,
Genci-Vancsúra: Dendrológia.
Megjelent egy könyv a világ összes vadon élő fenyőjéről is.

Ha pontosabban megírnád, hogy mire kell akkor konkrétat is ajánlok.

A Kertbarát magazin régebbi számaiban volt egy sorozat, ha jól emlékszem épp Barabits Elemértől a nagy magyar örökzöld-nemesítőtől. Persze ez sem túl bőséges, csak átfogó képet ad ahogy a kapható könyvek is.
Néhány jobb árjegyzékben is benne van legalább a növekedési típus, szín és egy-két fontos dolog a fajtákról pl. Silvanus.
Én a télen szeretnék saját részre egy összeállítást a kapható örökzöldekről, hogy segítsen a kerttervezéshez. Ha kész lesz elküldhetem. Vagy fölrakom a hálóra. (Legalább kaptam egy kis
biztatót ehhez a nem kis munkához.)
Még eszembe jutott, hogy hónapokon belül megjelenik Tóth Imre - Galántai Miklós: Hová mit ültessünk, 3. kiadása. Ez egy alaposan bővített, javított kiadás - én csináltam a nyomdai előkészítését -, ebben elsősorban felhasználás szerint vannak csoportosítva a fajták. Sajnos kép nincs benne. (Ha kell egy
konkrét részlet, elküldöm. A kategóriák hasonlók az előző kiadáséhoz, néhány plusszal.)
Szintén Tóth Imre, Retkes Józseffel készítette a szerintem legjobb könyvet a kapható fajtákról Lombos fák, cserjék címmel. Ebben képek is vannak, csak kicsit aprók és csak lombosak.
Imre bácsi otthon van ezen a téren, sokáig a Főkert faiskolájának vezetője volt, most pedig a Kertészeti Egyetem tanára.
Elkelne egy hasonló könyv a fenyőkről is, de ez sokkal nehezebb feladat. Több az új fajta, lassabb a növekedés, ritkábban lehet látni szép kifejlett egyedeket, a környezetre érzékenyebbek, sok nem a mi éghajlatunkra való igazán és ez csak évek múlva derül ki.
Szaporításról a legjobb a Mezőgazda kiadónál talán 2 éve megjelent Díszfák, díszcserjék szaporítása - vagy hasonló című - vastagfedelű, 4000 ft körüli könyv.
A Kertépítők dísznövény enciklopédiája CD bár tartalmaz képanyagot, az igen szegényes és rossz minőségű. Sajnos elmaradt a 2000-re ígért teljes hazai faiskolai választékot átfogó újabb kiadás.
A Fák, cserjék CD nincs meg nekem, de a Kertészeti Egyetemen megvehető 6500 ft-ért. 1500 színes képet ígérnek, a fajták 20-féle szempont szerint csoportosítva. Nem tudom mennyire színvonalas,
nem láttam, szólj ha láttad.
Interneten is érdemes nézelődni.

Hát pár könyv van csak ami a paprikahajtatással foglalkozik. Olyanról ami kifejezetten csak a metszéssel, nem tudok.
Ajánlom a nemrég megjelent Paprika c. könyvet.
Túri István: Zöldséghajtatás: 1 oldal a témában.
Balázs: Zöldségtermesztők kézikönyve: kevés.

A mezőgazdasági Kiadó könyvesboltjában érdemes megnézni.

Szerintem elég tavasszal, mert akkor látod melyik része száradt ki, vagy betegedett meg a tél folyamán.
Bár szerintem nem egy perdöntő kérdésről van szó.
(A muskátlit is van aki telelés előtt, van aki utána metszi vissza.)

Nem. A selyemakác jól bírja a teleinket.

Az Adenium obesum Priszter Szaniszló: Növényneveink szerint a Szokotra-palackfa. Egyébként a dísznövény-enciklopédiában is szerepel. Magról szaporítható. A meténgfélékhez tartozik.
Nálunk (vácrátóti botkert) sajnos csak fiatal példány van, nincs magunk. Próbálkozz a kaktusz-listán (feliratkozas: listserver@d6.szif.hu cimen, levéltestbe: subscribe kaktusz neved ), vagy kaktusztermelőknél. Dísznövény kiállításokon biztosan találkozol velük. Esetleg az ELTE botanikus kertjében.

A francia levendula (Lavandula angustifolia) magról is szaporítható, míg az angol v. hibrid (L. x intermedia) nem.
A francia levendula magját ősszel vessük szabadföldre 0,5-1 cm mélyre szórtan, 0,5-1 g/10m2 sűrűségben.
Májusban szétültetjük egyelőre palántaágyba erősítés céljából.
Télen homokban is rétegezhetjük a magot és tavasszal vetjük.
Amikor a palánták 10-15 cm-sek, 8-10 cm-re vágjuk vissza, hogy szépen ágazzanak el.
Ha megnőttek, ősszel kb. 80x100 cm végleges helyre ültessük szét.
Mindkét levendula szaporítható dugványozással, vagy feltöltéses bujtással is.

Ez valószínűleg az akác aknázómoly. Nem tesz kárt sem a fagyalban, sem a fűben. Részletesebben: a
http://www.origo.hu/tudomany/elet/990322levelbenjarok.html oldalon találhatsz infót az aknázókról:

"...viharos pályafutással dicsekedhet az akácon élő
hólyagos aknázómoly (Parectopa robiniella) is.
Észak-amerikai eredetű tápnövényével, az akáccal együtt hurcolták be Európába. Magyarországon először a méhészek figyeltek fel rá valamikor az 1980-as évek elején. Ma már mindenütt ott van, ahol az akác megél. Az akácnak van egy másik aknázómolya is, amely mostanság ért el szép sikereket. Aknáit 1996 őszén Mosonmagyaróvár mellett észlelték először, s azóta az egész országban elterjedt, bár a keleti országrészben még nem olyan tömeges, mint versenytársa. A két faj aknáit egyébként nem nehéz megkülönböztetni. A Parectopa a levél felszínén készít szabálytalan alakú, elágazó járatokat, míg a Phyllonorycter a levél fonákján, az érközökben rág ovális aknákat, ezeket a levél felszínén egy világos
színű folt jelzi (4. kép). E két faj elsősorban két tényezőnek köszönheti a gesztenyemolyéhoz hasonló,
futótűzszerű elterjedését. Egyrészt annak, hogy kizárólagos tápnövényük, az akác tömegesen telepített
fafaj (a magyar erdőknek csaknem 20 százaléka akácos), másrészt annak, hogy évente akár három nemzedékük is kifejlődhet. Így nemcsak évről évre, hanem szinte hónapról hónapra is új területeket tudnak meghódítani."

Alapvetően kétféle lehet: előregyártott elemekből vagy anélkül készített.
Az előregyártott elemes lehet föld alatti, vagy feletti.
Az előbbihez emelvényt kell építeni, hogy be lehessen ugrálni és létrával felmászni oldalról, rendszerint kör alakú és sokkal olcsóbb.
A föld alatti bármilyen alakú lehet: téglalap, kör, három köríves, ovális, stb.
A nem előregyártott sokféle lehet: természetes öntisztulású növényekkel és mikróbákkal ellátott, vagy mesterséges tisztítású; döngölt agyagos, fóliás vagy betonozott.
A természetes tisztítású csak nagyobb méret esetén jöhet szóba.
A mesterséges pedig bonyolult szűrő-tisztító-fűtőberendezéseket is magába foglal, melyeket a medencével együtt szállítanak, sőt sokszor a medence árában a beépítés is benne van.

Nem akarom bővebben kifejteni, mert nagyon hosszú lenne.
Legjobb elmenni kereskedőkhöz és megnézni.
Néhány cím:
a természetes tóról: Bp. SZt.István krt.4.IV/4. Tel:.(1)-239-4209
kerti tó építők centruma: Bp. Méta u. 31 Tel.: 280-7253

Az idei 34. hírlevélben van néhány link a témában.

Van egy spray, azt hiszem DuEci a neve. Ez sokszor nem használ, ilyenkor veszélyesebb szerekkel lehet próbálkozni, pl. Zolone, végső esetben Bi58. Ez utóbbi zöld könyves engedéllyel vásárolható. Ezt inkább csak kint lehet alkalmazni. HA csak pár növényen van, káliszappannal le lehet mosni.

A daturát hűvös, kissé világos helyen lehet áttelelteni, hasonlóan a muskátlihoz. Télen csak ritkán kell öntözni. Nem baj, ha lehull a levele. Tavasszal kell visszametszeni.

Íme az államilag minősített fajták a minősítés évével, melyeket szaporítani lehet. Hogy pontosan hol kaphatók nem tudom, lerakatokban érdeklődjön. Honlapot nem találtam róluk.

Altajszkaja deszertnaja
1971
Fertődi 1
1976
Hidasi bőtermő
1982
Silvergieter F.59
1971
Titania
1996
Wellington XXX
1971

A legújabb Titania a 97/7. Kertészet és Sz.-ben került bemutatásra. Ez egy igen nagy bokrú és bogyójú és nagy termésű fajta. Többféle ellenállósággal rendelkezik (lisztharmat, rozsda, drepanopeziza) és
nagymértékben öntermékenyülő.

MÉg csak fajtajelölt az Aranka, mely az előzőnél is bőtermőbb (2,6 kg/ bokor) és lisztharmat, drepanopeziza, rügygubacsatka ellenálló.

Részletekről érdeklődjön a Fertődi Gyümölcstermesztési Kutató, Fejlesztő Kft.-nél, ahol a bogyósok nemesítése és honosítása folyik.

Le kell takarni. Hogy hogyan ahhoz egy kis leleményesség kell. Az ágakat összekötözzük, és a tövétől kiindulva húzott árokba döntjük amennyire csak tudjuk, és leföldeljük és lombbal, szalmával, náddal,
kukoricacsutkával takarjuk.
Vagy árokásás nélkül is lehet másként ugyanígy.
Szóval egy kis leleményesség kell hozzá.