Holnapra már havat is jósolnak az előrejelzések.
Szupermarketekben is gyakran találkozunk tejfölöspohárban hajtatott metélőhagymával vagy snidlinggel. Ha van a kertünkben akkor egyszerűen ültessük cserépbe és tegyük az ablakba és lesz friss zöldségünk a leghidegebb téli napokban is.
A veremben és pincében való zöldségtárolásról a válaszok részben olvashatnak, itt a teraszról szólok.
A hétvégi házban legtöbbszár nincs pince. A kert messze is
van lakóhelyünktől, ahol emeleten lakunk. Mégis tárolni szeretnénk saját
terményeinket. Ebben az esetben a védett teraszon is eredményes lehet a
zöldségfélék tárolása. Legfeljebb azzal a kockázattal kell számolnunk, hogy
-10…-15 C-on vagy még hidegebb időben zöldségünk megfagy. Ilyenkor gyorsan
el kell azt fogyasztani vagy értékesíteni, mert nem tartható tovább a fölengedés
után.
A teraszon való tároláshoz nagyobb, legalább 50 kg befogadóképességű ládát
válasszunk ki, mert a homoknak is kell a hely. Súroljuk tisztára, szárítsuk
meg, béleljük ki vastagabb polietilén fóliával, majd az aljára öntsünk 10-15
cm vastagságban, a pincénél ismertetett módon tisztított és előkészített
homokot. Ebbe rétegezzük a gyökérzöldséget homokkal váltakozva úgy, hogy
felül és az oldalfalaknál is kb. 10 cm homok legyen, mert erre a nagyobb
hidegben szükség lesz. Végül fóliával takarjuk le a ládát. Amikor a külső
hőmérséklet 0 °C alá süllyed, szigetelő rétegül helyezzünk még a ládára
és köré poliuretánhab lemezeket (különféle háztartási gépek csomagolásából
fölösleges hulladékként marad vissza). Ennek hiányában hullámpapír vagy
régi pokróc is megfelel. Átlagosan hideg télen, márciusig jól eltarthatjuk
így zöldségféléinket.
Most már ne halasszuk tovább a naspolya és birsalma leszedését, az ültetésekkel is igyekezzünk.
Már említettem, hogy sok növényt nem kell feltétlenül télen metszeni, így a ribizlit, köszmétét ritkítsuk meg most ha még nem tettük.
A birs- és mogyoróbokrok sarjait a ritkítással egyidőben kiásva telepítésre is felhasználhatjuk.
Érdemes ilyenkor a fák törzsét erős drótkefével letisztogatni, de erre a célra fakaparó is kapható. Ezzel elpusztíthatjuk pl. a kéregmolyt lárváit, de más kártevők áttelelő alakjait is.
A fák törzsét be lehet meszelni, ezzel csökkentjük a tél során a fagyrepedések veszélyét.
A fiatal fák köré pedig tekerjünk fóliacsíkokat, vagy speciális hálót a nyulak ellen, ha nincs biztosan bekerítve a kertünk. Az alsó ágak is veszélyeztetve vannak a nyulaktól ha a hó elég nagy és jégpáncél fedi, sőt a nyulak képesek két lábra is állni, ezért másfél méterig nincs semmi biztonságban.
Ha van fügebokrunk takarjuk náddal, napraforgó, kukoricaszárral, az alacsonyabbakat lehajlítva és kampóval rögzítve földdel.
A szőlőfajták igen eltérő fagyérzékenységűek, de a magasművelés
során a leghidegebb teleken a legellenállóbb tőkék törzse is elfagyhat. Ilyen
nagy fagykár nagyon ritkán következik be.
Védekezzünk úgy a fagykár ellen, hogy tőkénként mindig hagyjunk meg egy vesszőt
a talajhoz közel, és télre földeljük azt le.
A nemes rózsák töveit kupacoljuk fel, mert fagyérzékenyek.
A szobanövényekről nagyon sok szép színes könyv kapható több ezer ft-ért, én mégsem ezek közül ajánlok elsőként, hanem azt a könyvet amit még tizenévesként én is először kölcsönöztem a könyvtárból és nosztalgiából most 100 ft-ért vettem meg az első kiadást: Szűcs Lajos, Növények a lakásban. Már sokszor újra- és újra kiadták, a legegyszerűbb szaporítástól a leggyakoribb és legkönnyebben tartható növények bemutatásáig minden benne van. Ebből idézek most:
"A legridegebb lakás is barátságossá válik, ha néhány szál virágot teszünk az asztalon álló vázába és szobanövényeket a virágállványra. A lakás otthonossá való alakításában a növény nagy segítséget jelent, mert sohasem válik egyszerű szobadísszé. Nem élettelen tárgy, hanem élő része a nagy természetnek. Gondozzuk, ápoljuk, szeretjük, és a vele való foglalkozás örömet jelent, de gyakran aggodalmat is, hogy helyesen végezzük-e munkánkat..."
A karácsonyi kaktuszt mostantól alaposabban öntözzük, hogy télre kivirágozzon. Helyét ne változtassuk.
Néha előfordul, hogy a lisztben, búzadarában, zabpehelyben, stb. kukacot találunk. Ez a lisztmoly lárvája, mely ellen úgy tudunk védekezni, hogy nem engedjük a kis molylepkét a termény közeléhez. Vagyis pl. zárt üvegedényben tárolunk, a kamra ablakára pedig szúnyoghálót teszünk.
Házőrző cicáink szinte minden nap egérrel lepik meg kicsinyeiket, ez nem is árt, mert nagyon sok egér húzódott be a szántások során megzavarva a pincénkbe, megrágva a krumplit, almát és mindent ami az útjukba kerül. A macskák miatt vigyázzunk az egérméreggel, használjunk inkább egérfogót sajttal, szalonnával. (Kedves olvasóim figyelmébe ajánlom Brehm 100 éve megírt könyvét Az állatok világa-t, melynél alaposabban és szebben nem olvastam még többek között a cicákról sem. /CD-n is megjelent/)
A 'Nálunk is megterem' c. könyv szerint:
A magcsemetéket és a nyár folyamán a szabadban tartott növényeket az erős
napsütéstől és
széltől védeni kell. A szükséges félárnyékot vagy magas árnyékot lécekből,
nádból készített
rácsozattal biztosíthatjuk, de magas fák árnyékában is megfelelőek a fényviszonyok.
A kávéfákat
egész éven át szobában is tarthatjuk. Ebben az esetben télen vagy meleg szobában,
napfényes
helyen teleltessük, vagy jól szellőző, 10 °C körüli helyiségben; ahol csökkentett
öntözés
mellett károsodás nélkül, nyugalmi állapotban vészelik át a téli hónapokat.
Az utóbbi módszer
ajánlatos a nyáron szabadban nevelt fáknál is. Az egészséges, jól fejlett
fák rövidebb ideig a
fagypont körüli hőmérsékletet is elviselik, de a fagytól óvjuk meg őket.
A kávé hazájában nagy humusztartalmú, jó vízáteresztő képességű, középkötött
talajokon jól
fejlődik. Legjobban a vulkanikus eredetű területeken és az erdőirtásokon díszlik.
A savanyú
(4,2-5,1 pH) talajokat kedveli; ezért a földkeverékbe savanyú lombföldet vagy
tőzeget tegyünk.
Melegágyi föld vagy komposzt, érett trágya és tőzeg keverékéből jó talajt
készíthetünk. A hazai
talajok és az öntözővíz általában sok meszet és lúgos anyagokat tartalmaznak,
ezért ajánlatos
esővízzel vagy lágyított vízzel öntözni növényeinket. A talaj nagy mésztartalma
következtében
viszonylagos vashiány léphet fel; ami gyenge fejlődést és levélsárgulást is
okozhat. A talaj
pH-ját úgy ellenőrizhetjük, hogy sósavat cseppentünk rá; pezsgés esetén új,
savanyú kémhatású
földbe ültessük át a kávéfákat. Tápanyagigényes növények, ezért a vegetációs
időszakban
rendszeresen öntözzük trágyalével és tápoldattal, főleg termő állapotban.
A kávéfa vízigényes. A legtöbbet termő trópusi vidékeken az évi csapadék mennyisége
2000-3000
mm, ami 4-5-szöröse a hazánkban hulló csapadéknak. A vízigény a virágzási
időszakban erősen
megnő. Az edényekben tartott növényeinket rendszeresen, bőven öntözzük.
A kis fák már fiatal korban szép szabályos koronát nevelnek. Metszés nem szükséges,
de ha
oldalágai túl hosszúra fejlődnek, visszacsípéssel megállíthatjuk növekedésüket.
A kávéfák
leggyakoribb rovarkártevői a gyapjastetvek, pajzstetvek és takácsatkák. Gombás
betegségek
általában nem veszélyeztetik: A gyapjastetveket és pajzstetveket lekaparással,
lemosással
(káliszappan) távolíthatjuk el, de a forgalomban levő permetezőszerek is eredményesek.
A
permetezés mellett a rendszeres kénporozás is megvéd a takácsatkák ellen.
A pajzstetvek és
gyapjastetvek szemmel is jól felismerhetők; a takácsatkák jelenlétére a sodródó
és kifehéredő
levelekről és a fonáki részen jelentkező pókhálószerű bevonatokról következtethetünk.
A szobában vagy a szabadban tartott magnövények a 4. évben kezdenek virágozni
és teremni. Az
oltványok már a 2-3. évben teremnek. Az első évben a nagyszámú virágból csak
néhány termés
fejlődik; de a további években a termések száma fokozatosan növekszik. Ha
egyenletes feltételek
között tartjuk a növényeket, a virágzás folyamatossá is válhat; így az egész
év folyamán együtt
találhatók rajta virágok és termések. A virágzás jellegzetes időszaka azonban
július augusztus
hónapokban van. Az arabica faj virágai öntermékenyülők, gyorsan, 24-36 óra
alatt elvirágzanak. A
beporzást a szél és rovarok végzik: Nálunk általában mesterséges beporzás
nélkül jól kötnek.
Terméseiket hazánkban is beérlelik. A virágzástól a termések beéréséig 6-9
hónapra van szükség.
A haragoszöld termések fokozatosan megpirosodnak, majd ha továbbra is a fán
maradnak,
kékesfeketére színeződnek. Az érett, foltoktól mentes, piros terméseket kell
leszedni: A hosszú
ideig tartó túlérés rontja a kávé minőségét: A hazánkban beérő termések magjainak
minősége
hasonló a trópusokon termelt kávééhoz: A termést borító piros terméshús csípős,
savanykás-édes
ízű, ehető:
A leszedett piros termések hosszú feldolgozási folyamaton jutnak keresztül;
amíg kereskedelmi
nyers kávé formájában piacra kerülnek. A feldolgozás két formája: a nedves
és száraz kezelés. A
hús zúzása és eltávolítása után a magokat mossák, majd fermentálják (18-80
óráig) és újra
átmossák. Napon (9-10 napig) vagy mesterséges hőmérsékleten (néhány óráig
80-85 °C-on, majd 75
°C-on, összesen 20-24 óráig) szárítják. Száraz kezeléskor a szárított húst
mechanikusan
távolítják el. 5 kg érett gyümölcsből l kg nyerskávét lehet előállítani.
Kis fáink magjait fonnyasztás, szárítás után könnyen letisztogathatjuk. Fáradozásaink
gyümölcse
az illatos, saját termésű kávé.
Verem
Verem készítésére olyan területet kell kiválasztanunk, amely nem mély fekvésű,
a talajvíz nem jön fel, és hosszanti iránya észak-déli, mert így a tavaszi
fölmelegedés kisebb lesz. A verem hosszanti iránya essen egybe a terület lejtésével,
mert így a csapadék kevésbé tehet kárt a tárolt terményben. A verem 80-100
cm széles, kb. 50-60 cm mély. Hosszát a terület és a tárolandó termény mennyisége
határozza meg.
A veremben elhelyezett termény közé ún. talajhőmérőt ajánlatos elhelyezni,
mert ezzel a takarás megbontása nélkül is megállapítható a belső hőmérséklet,
amelytől függően kell a takaróréteget növelni vagy csökkenteni.
A hideg beálltával kell a verem takarórétegét elteríteni, és szükség szerint
ennek a rétegnek a vastagságát növelni. Az első talajborítás a talajszintre
elhelyezett rácsozat fölé kerüljön kb. 20 cm vastag rétegben. A hőmérséklet
csökkenésekor erre jön a 30 cm-es szalmaréteg, majd a hideg beköszöntésekor
az újabb 30-50 cm vastag földtakaró. Az így készült verem elsősorban gyökérzöldségek
és burgonya tárolására alkalmas.
A házikertben folyamatosan - egymástól elválasztva - egy verembe többféle
zöldséget is el lehet helyezni, amint ezt az ábra is mutatja.
Prizma
A prizma kb. 20-30 cm mélyen a földbe süllyesztett, nagyobb részben föld feletti
tároló, amelybe alsó és felső légcsatornát is helyezhetünk. Ezzel némi szellőzést
hozunk létre, amellyel bizonyos mértékig a belső hőmérséklet is szabályozható.
Főleg káposztafélék tárolására alkalmas az ábrán bemutatott prizma. 20-30
cm-re van a talajba süllyesztve, szélessége 1,5-2,0 m, magassága kb. 1,5 m.
Hosszanti irányban alul rácsozott szellőzőcsatornát helyezünk el benne, erre
rakjuk a tárolandó terményt, közé beépítjük a talajhőmérőt, végül a tetejére
kerül a felső szellőzőcsatorna. Az első takaróréteg kb. 20 cm vastagságú homok
vagy homokkal kevert laza föld, erre szalma 40-50 cm rétegben jön, majd a
hidegtől függően újabb talajtakarás. A szalma helyett jól szigetelnek a poliuretán
habból készült lemezek is.
Szerintem nem nagyon ártanak. Olyanról tudok, hogy ha nagyon megkapaszkodnak
a vakolatban akkor idővel nagy súlyuknál fogva leszakíthatják. De lehet,
hogy ennek inkább az elöregedett vakolat volt az oka. A fában is csak megkapaszkodnak,
nem hiszem, hogy nagy kárt okoznak.
Kérdésedet közzéteszem hátha valakinek több tapasztalata van.
TAPASZTALAT
Én sem vagyok szakember, de tapasztalatom, hogy nálunk a Balatonnál az
utóbbi, a trombitafolyondár ugyancsak déli oldalon több mint 50! éve virul,
sajnos az eresz alatti deszkázat legkisebb réseit is megtalálja és ha ott
éveken át észrevétlenül megbúvik, novekedése során bizony a lécek illesztéseit
szétfesziti. Amig csak tapadóival kapaszkodik a téglafalon, nem bántom,
de a fafelületről rendszeresen eltávolitom.
Üdv Ö. István
(44. hét; kert@egroups.com)
Az a baj, hogy bár tanultam borászatot, sosem foglalkoztam vele. Néha azért
egy kicsit írok majd róla, de túl sokat nem mert nagyon kevés volt a visszajelzés
a kérdőívekben a szőlővel kapcsolatban.
De idetartozik és majd ha találok valamit értesítelek.
A bougainvillea vagy murvafürt kúszó cserje, mely nálunk télen elfagy,
ezért 7-10 C-on, világos helyen kell teleltetni. Igen tápanyag- és vízigényes,
de ezt csak tavasszal igényli, télen mérsékelten öntözzük és ne tápoldatozzuk.
Igen nagyra képes megnőni nálunk is (több méter), évente célszerő átültetni
pár cm-rel nagyobb átmérőjű cserépbe. Szerintem a közönséges virágföld megfelelő.
Mivel kúszónövény támasztékot igényel.
Tavasszal vissza kell vágni az előző évi oldalhajtásokat 2-3 cm-re. Nyáron
érdemes kitenni a szabadba. Sajnos könyvet nem tudok róla. Tudsz angolul?:
Ezen a címen beírba a "Bougainvillea"-t még sokkal több infot találsz: www.hcs.ohio-state.edu/Factsheet.html
Szervestrágya helyett lehet Cofuna-t adni ami komposztált szőlőtörköly, baromfitrágya és oltóanyagból áll. Igen gazdag a talajéletet regeneráló mikróbákban, ezért nem is célszerű műtrágyával keverni nehogy károsodjanak.
Komposztba nagyon jó adalékanyag mindkettő, de egyszerűen a talajba bedolgozva
is. Állati eredetüknél fogva nagy nitrogéntartalmúak. A csontliszt kb. 3,5
%-nyi, a vérliszt pedig mintegy 12-14 %-nyi nitrogéntartalmát gyorsan leadja,
ezért pár héttel a vetés előtt kell kiadni, a szaruforgács 13%, de lassan
ható nitrogént tartalmaz. A csontliszt még foszfort is tartalmaz kb. 22
%-ban.
Persze ezeken kívül még millió talajjavító anyag létezik és ezek általában
minden talajon alkalmazhatók. Azt érdemes használni ami az adott helyen
könnyen beszerezhető. Mindegyiket egyszerűen be kell dolgozni a talajba.
A biokertészek szerint a talaj felső pár cm-es rétegében kell az életfolyamatokat
a leginkább elősegíteni, ezért a hasznos mikróbákat tartalmazó trágyákat
nem is ajánlják mélyre bedolgozni (pl. gilisztahumusz, cofuna).
A zeolit, meliorit és alginit a talajszerkezet javításához használható ásványok,
az alginit algaőrlemény, melynek humusz, mész, kálium, nitrogén és mikroelemtartalma
is igen magas.
A gilisztahumusz giliszták által feltárt marhatrágya, gyártja pl. az albertirsai
Szabadság MGTSZ, vagy a pesti Biohumusz Közös Vállalat. Régen sokan akartak
meggazdagodni belőle. Kár, hogy nem használjuk.
A biovin komposztált szőlőtörköly, nagy humusztartalommal.
Még igen sok anyag van amik csak speciális - pl. a dolomit csak savanyú
- talajon használhatók.
Az ásványok régebbi beszerzési adatai: az alginit Keszthelyről a Biometod
GT-től, Gércéről és Puláról, a zeolit és a meliorit Mád-ról az Országos
Érc-és Ásványbányákból szerezhető be.
A szaruőrlemény tavalyi forrás szerint a budapesti Biogazda Kft-től szerezhető
be.