Heti Kertbarát Hírlevél

32-33. hét - augusztus 9 - 22.

Olvasóim elnézését kérem, mert a jövő heti anyag elmarad, ugyanis nyaralni megyek.


Növényvédelem

A szokásos hódmezővásárhelyi előrejelzésünk a nyaralások miatt néhány hétig szünetel. Olvasóink megértését kérjük.

Pótlásul egy általános helyzetképet közlök a károsítókról. Nem kell megijedni tőle, érdekes lehet összevetni a kertben lévő növényeinkkel, hogy hogyan is alakult az egészségük az év eddigi részében.

Augusztusban veszélyeztetnek

Az előző időszakot rendkívül szélsőséges, változékony időjárás jellemezte. A hosszan tartó esőzések és a kánikulai meleg a károsítók széles körének nyújtott megfelelő körülményeket a gyors terjedéshez, illetve a járványok kialakulásához. A nagy mennyiségű csapadék a mélyebben fekvő részeken a növények pusztulását okozta. A levegőtlen talaj megakadályozta a tápanyagfelvételt, ezért a növények elsárgultak, és legyengülve még fogékonyabbá váltak a betegségekkel szemben. További gond, hogy a felázott talaj miatt nem lehetett elvégezni a gyomirtást, nem tudtak rendszeresen védekezni a csapadékos időben felszaporodó kórokozók ellen, mint például a fitoftóra, a peronoszpóra és a baktériumok. A következőkben a Növényvédelmi Információs Rendszer (NIR) adatai alapján nyújtunk helyzetképet a károsítókról.

Június első felében az ültetvények 70%-a mentes volt a szőlőperonoszpórától (Plasmopara viticola), majd június második felére ez az arány 52%-ra csökkent. A fertőzött területeken általános a közepes fertőzöttség, a lombozat felületének több mint 5%-án észlelhetők a betegség tünetei. Június második felében az ültetvények 20%-án volt fürtfertőződés, 19%-án gyenge, 1% -án közepes mértékben. A kórokozó számára kedvező időjárás hatására a fertőzés szinte minden borvidéken tovább erősödött, néhol járványos megbetegedést okozva.

Szőlőlisztharmatot (Uncinula necator) június második felében csak az ültetvények 21 %-án észleltek, 17%-án gyenge, 4%-án közepes fertőzöttséggel. Tartósan meleg, csapadékban szegény, mérsékelten párás időben a kórokozó gyors terjedésére kell számítani.

A szürkepenészes rothadás (Botnytis cinerea) a virágzás időszakában jelent meg a fürtökön, a borvidékek 12%-án, általában gyenge fertőzöttséget okozva. A kórokozó mennyisége a zsendülés kezdetéig fokozatosan, majd ezután rohamosan növekedhet, s a szüret idején érheti el a csúcspontját. A betegség terjedését segíti a bogyók sérú'lése (szőlőmoly kártétel, jégverés, bogyórepedés), valamint a hűvösebb, páradúsabb időjárás. A védekezés során törekedjünk a levegős lombozat kialakítására (zöldmunka), a bogyók sérülésének megakadályozására (szőlőmolyok, darazsak irtása). A vegyszeres kezeléseket a fertőzésveszély szempontjából kritikus időpontokban végezzük el, vagyis a virágzás befejező időszakában, közvetlenül a fürtzáródás előtt, zsendüléskor, valamint járványveszélyes időszakban a szüret előtt is. a várakozási időt figyelembe véve.

Az almafavarasodás (Venturia inaequalis) június első felében az ültetvények 70%-át betegítette meg, 47%-án gyenge, 17%-án közepes mértékű gyümölcsfertőzést okozva. A területek 6%-án alakult ki járvány, ott a fertőzött gyümölcsök aránya több mint 15% volt. Júliusban tovább erősödött a megbetegedés, elsősorban a leveleken, ezért fordítsunk fokozott figyelmet a védekezésre a kórokozó megfékezése érdekében. A termés viaszosodásáig felszívódó, utána kontakt hatóanyagú készítményekkel védekezhetünk eredményesen.


Az almafalisztharmat (Podosphaera leucotricha) az előző időszakhoz képest tovább erősödött, elsősorban a fogékony fajtákon. A közepesen, vagy járványos mértékben fertőzött ültetvények aránya 40%-ról 47%-ra növekedett.

Az uborkaperonoszpóra (Pseudoperonospora cubensis) június első felében jelent meg a déli körzetekben, majd gyorsan terjedt a gyakori harmatképződés, az eső és az öntözés hatására. Békés megyében a védekezések ellenére szinte megállíthatatlan a terjedése, Szabolcs-Szatmár megyében is számottevő a fertőzöttség.


Az uborka baktériumos szögletes levélfoltossága már május második felében megjelent a Győr-Moson-Sopron megyei körzetekben, s azóta a többi termőhelyen is észlelték a kórokozót. A tünetek megjelenésekor kasugamicin hatóanyagú készítménnyel, illetve réztartalmú szerekkel javasolt védekezni a peronoszpórához igazodó permetezési fordulókban.

A burgonyavész (Phytophthora infestans) igen gyorsan terjed országszerte. Lombzáródáskor az ültetvények 60%-a mentes volt a kórokozótól, 25%-án gyenge fertőzöttség alakult ki. A termőterületek 14%-án közepes, vagy ennél erősebb volt a fertőzöttség, ott a fertőzött levélfelület aránya meghaladja az 5%-ot. A járványszerű terjedés július-augusztusban következhet be, ezért akkor fokozott figyelmet kell fordítani az állományok védelmére.

A paradicsomvész (Phythophthora infestans) első tünetei korán, június második felében jelentek meg az ország minden részén. Ha az időjárási körülmények (18-22 °C, néhány órás levélnedvesség) tartósan kedvezően alakulnak, rövid időn belül súlyos járvány alakulhat ki. A védekezések időzítésénél vegyük figyelembe, hogy a fertőzéshez a hajnali harmatképződés is elegendő.
A változékony időjárás a baktériumos megbetegedéseknek is kedvezett a zöldségkultúrákban. A fitoftóra mellett egyre több gondot okoznak a paradicsom baktériumos betegségei az ország déli területein, valamint a csapadékosabb részeken. A jégverés sújtotta területeken a sebzéseken keresztül súlyosabb fertőzéseket okoztak a kórokozók. Ebben az esetben csak az azonnali vegyszeres beavatkozással lehet megállítani a betegségek további terjedését.

A paprikában a xantomonasz (Xanthomonas campestris pv. vesicatoria) okoz igen súlyos fertőzéseket a csapadékos időjárás miatt. Júliusban járványos méretűvé vált a megbetegedés a vetésterület 21%-án, sőt 3%-ára már a járvány fokozódása volt jellemző.

Június végén a hazai zöldborsóállományokat számottevően károsították a különböző bagolylepke fajok. A területek 2%-án már tömegszaporodás alakult ki (5-8 lárva/m2-enként), 9%-án közepes és 34%-án gyenge volt a fertőzés (kevesebb mint három lárva m2-ként). A legsúlyosabb fertőzést Bács-Kiskun és HajdúBihar megyében észlelték. A bagolylepke fajok második nemzedékének kártétele várhatóan még ennél súlyosabb is lesz. A károsító fajok közül az egyik legveszélyesebb kártevő a vetési bagolylepke (Agrotis segetum), amely a polifág kártevők közé tartozik. Kertészeti kultúrák közülleggyakrabban a gyökérzöldségeket, hagymát, káposztát, paprikát, paradicsomot károsítja. A fiatal lárva az alsó levelek fonákán hámozgatással okoz kárt, a fejlettebb hernyó a legföljebb 10-20 cm magas növényeket talajszintben átrágja. odvasítja. Kártétele hatására a paprika, a paradicsom visszamarad a fejlődésben, esetleg kidől. Évente két nemzedéke fejlődik, a kifejlett hernyók telelnek a talajban. Tavasszal bábozódnak, az első nemzedék rajzása májusjúniusra tehető. A tojásokból két hét alatt lárvák fejlődnek, melyek 6-7 lárvafejlődési szakaszon mennek keresztül. A károsításuk június második felében figyelhető meg először, majd június végén bábozódnak. Az új nemzedék imágói július végétől szeptemberig rajzanak, a rajzáscsúcs augusztus elejére, közepére tehető. Kártételük július végén, augusztus elején kezdődik.

A káposzta-bagolylepke (Mamestra brassicae) leginkább a káposztafélék károsítójaként ismert, de más szántóföldi és kertészeti növényeket (pl. fejes saláta, hagyma, paradicsom, paprika) is károsít. A hemyó a levélszáron hámozgat, kirágja a levél érközeit. Szintén kétnemzedékes faj, az első nemzedéke május második felében-júniusban rajzik. A tojásrakás után 1-3 hét elteltével kikelnek a kis lárvák és 5 lárvafokozatot követően bábbá fejlődnek. A második nemzedék rajzása július-augusztusra tehető, kártételük augusztustól figyelhető meg. Fénycsapda segítségével a kártevő jól előrejelezhető. A fiatal lárva ellen a piretroid hatóanyagcsoportba tartozó rovarölő szerekkel vagy benszultap, kartap hatóanyagú készítményekkel javasolt a védekezés.

Az almamoly (Cydia pomonella) első nemzedékének egyedeit idén április végén-május elején figyelték meg, rajzásuk elhúzódó volt. Az időjárás kedvező feltételeket teremtett a lárvakeléshez, a hernyók május végén kezdték meg károsításukat. A második nemzedék kifejlett egyedei július végétől, elhúzódva rajzanak, a két nemzedék rajzása összefolyik. Az ellene történő védekezést a feromoncsapdák fogási eredményei alapján célszerű időzíteni. Kártétele várhatóan súlyosabb, mint az első nemzedéké volt, melynek oka a kedvezőbb időjárási körülmény és a rövidebb fejlődési periódus.

A közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) több növényfajon, többek között babon, uborkán, alma- és szilvafákon fordulhat elő tömegesen, szabadföldön és növényházakban egyaránt. Kedvenc tápnövényei közé tartozik a paprika és az uborka. Fejlődésének a száraz, meleg időjárás kedvez. Kedvező feltételek között akár két hét alatt is kifejlődhet egy új nemzedéke. A tartós hőség és az alacsony páratartalom robbanásszerű felszaporodásához vezethet, károsítása nyomán a levelek idő előtt lehullnak. A hajtatott paprikát a teljes tenyészidőben, míg a szabadföldit a tenyészidőszak második felétől veszélyezteti. A növényvédő szerek használatánál az élelmezés-egészségügyi várakozási időt kell figyelembe venni a gyakori szedések miatt, valamint azt, hogy a kontakt szer a levelek fonákára, az atkák táplálkozásának helyére kerüljön. A kártételi szintet rendszerint július-augusztus folyamán éri el, ekkor valamennyi fejlődési alakot célzó készítmény használata indokolt.

A kései gyümölcsfajták termését még károsíthatja a keleti gyümölcsmoly (Gnapholita molesta), amely leginkább az őszibarackot támadja meg, de károsít almán, körtén, birsen és kajszin is. Tavasszal a befurakodó hernyó kártétele miatt a hosszabb (legalább 8-10 cm hosszú) hajtások vége elhervad. Az elszáradt hajtáscsúcson lévő rágás képe és ürüléknyom összetéveszthető a barackmoly kártételével, de az a rövidebb, 3-4 leveles hajtásokat támadja meg. Később az érőfélben lévő gyümölcs belsejébe hatolnak be, egészen a magházig, s a termések lehullanak. Háromnemzedékes faj. Gubókban, lárva állapotban telel. A lepkék május elejétől rajzanak. A hernyók 5 lárvastádiumot követően bebábozódnak. A második nemzedék egyedi június-júliusban, a harmadiké pedig július-augusztusban rajzanak. A hernyók a késői gyümölcsökben táplálkoznak, s fejlődnek ki.
A feromoncsapdák fogási eredményeire támaszkodva időzíthetjük a védekezést a tömeges lárvakelés időszakára. Az érési időszakban csak a rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejű készítmények választhatóak. A tavaszi fertőzést megakadályozhatjuk, ha a szüretet követően (korai fajtáknál) folytatjuk a védekezést, amennyiben a csapdák fogáseredményei ezt alátámasztják.

Pálfi Katalin, Pákozdi Anita
(Budapest Fővárosí NTÁ)

1999/31 KERTÉSZET ÉS SZŐLÉSZET


Gyümölcsös

A meggyet most is metszhetjük, nem kell megvárni a nyugalmi időszakot. Ez még jobb is, mert most könnyebben meglátjuk a moníliás ágrészeket. Ugyanígy a ribizlit is megmetszhetjük most is.

Elkezdhetjük a szemzéseket, élesítsük ki a késünket, szerezzük be a kötözőszalagot. A fiatal, 4-5 éves, vagy az idősebb és visszavágva friss hajtásokat hozott fákat szemezhetjük át. A szemzőhajtásokat nedves rongyba hűtőtáskában szállítva és hűtőszekrényben tárolva 2-3 napig felhasználhatjuk. Legkönnyebben az alma és a körte ered, csonthéjasokkal csak a tapasztaltabbak próbálkozzanak!
Akkor érett az alany a szemzésre, amikor "adja a héját", vagyis késsel könnyen lefejthető.

Nem tudom igénylik-e olvasóim a technika leírását, úgy gondolom ezt minden kertészeti könyvben megtalálják, ezért csak kérésre közlöm.


Dísznövény

Sziklakertek V.

Mivel olvasóim a kérdőívek alapján leginkább a balkonládák iránt érdeklődnek (lesz majd szó szobanövényekről, díszfákról és egyebekről is), ezért a sziklakertek balkonon is megvalósítható változataival folytatom a sorozatot.
Be kell vallanom, hogy falusi révén nem vagyok ezen a területen nagyon tapasztalt, így a kedves olvasóimmal együtt fogjuk megtanulni a fortélyokat, persze én alaposan utánaolvasok és széjjelnézek e téren. Másrészt magam is beültetek néhány ilyen balkonra helyezhető növénytartót.

Kezdjük most egy könyvrészlettel (Izsák Béláné: Miniatűr sziklakertek):

A MINIATŰRKERTEK TÍPUSAI

Teknőkertek

Teknők különböző anyagokból
Legszebbek a puha homok- vagy mészkőből készült teknők. A követ mozgalmas felülete, a sziklanövényekhez illő hangulata teszi a legnemesebb edénnyé, amiben a természet egy darabját a közelünkbe hozhatjuk. Nehéz hozzájuk jutni és súlyosak is, de ez érvényes minden fagyálló, vastag falú edényre is. Minél sekélyebbek (15 cm mélység is elég lehet), annál gyorsabban szárad ki bennük a talaj, és ezért , gyakrabban kell öntözni. Az ideális méreteknél a hosszúság kétszerese a szélességnek: például 100 X 50 cm, és a mélység változó lehet, 15-35 cm közötti. Ilyen nagy méretűt nemigen lehet a teraszra vinni. Kisebb és jól bevált méretek még a 80 X 40 X 28-30 cm és a 60 X 35 X 28 cm. Ilyen teknők a nyugati országokban kaphatók. A kisebb méretűeket nálunk is érdemes lenne készíteni, hiszen van homok- és mészkövünk. Jó méretek a 60 X 55 X 15 cm, a 62 X 48 x 26 cm és a 60 X 38 X 26 cm. A kőből kivájt teknők nálunk inkább a kertekben, családi házak teraszán, belső udvarokban és közintézmények, vállalatok igényes tetőkertjeiben találhatnak helyet. A városi ház erkélyére magunk készíthetünk ún. tőzegbetonból teknőket, amelyek idővel bemohásodnak, és ha a formájuk és a kivitelezésük jó, megszólalásig hasonlítanak az igazi kőből készültekre. A modern városi ház erkélyére illenek a betontartók is, bennük éppen olyan jól nőnek a növények, mint a kőteknőkben. A lényeges, hogy mindig legyen vízkifolyónyílásuk.
Vályú fából is készíthető, vastagabb fenyő- vagy tölgyfa törzséből. A vízkifolyónyílást itt sem szabad elhagyni. Vékonyabb gömbfákból is összeállítható a növények részére alkalmas hely. Az ilyen megoldások inkább a falusi és erdős környezetbe illenek. Ne feledkezzünk meg a faanyag impregnálásáról, amelyhez Xilamont és Xiladekort használhatunk.

Egyéb tartók
Az újabban kapható eternittartók viszonylag könynyen szállíthatók, és további előnyük, hogy beültetve is elmozdíthatók. Óvatosan kell az aljukba lyukakat fúrni. Befesthetők sötétbarnára, így nem lesznek olyan ridegek. Csak az egyszerűen megformáltakba készíthetünk miniatűrkertet. Különösen a savanyú talajt igénylő növényekhez (Rhododendron, Erica) alkalmasak. Egyes műanyag edények is használhatók, ha színük és formájuk engedi. Kaphatók fehér polisztirolból készült díszes urnák is, amelyekre sziklakertész borzadva néz. A kőből vagy műkőből faragott urnát szabályos elrendezésben ültessük be. Például egy szép bablevelű varjúhájat vegyünk körül kövirózsákkal, és a szélére csüngő varjúhájak (Sedum siedoldii) ültessünk.

A beültetett edényt hozzá illő antik környezetben helyezzük el. Ugyanez vonatkozik a domborított mintás, vastag fa cserepekre is, amelyek beültethetők évelőkkel, de nem alpesi módra, mert mediterrán hangulatot sugároznak. Előfordulnak már nálunk is vastag cserépből készült, egyszerű vonalú, 15 cm mély 30-40 cm átmérőjű tálak, amelyek remekül megfelelnek a miniatűrkert létesítéséhez. Amennyiben nem fagyállóak, az sem tragédia, mert télre az egész "kertet" betehetjük egy gyaluforgáccsal telt papírdobozba, és az erkély belső falához állítva, fenyőgallyakkal letakarva, károsodás nélkül áttelelnek növényeink. Ilyen tálak készítésére szeretném buzdítani a cserépgyártókat. Egy beültetett tál, amennyiben a drenázs könnyű polisztirol, földdel, kövekkel együtt nem súlyosabb 6-8 kg-nál, így ezt nem nehéz felemelni, odább vinni. Ha valaki meglát mondjuk, egy hosszú városi tél után - március első napjaiban egy teljes pompájukkal virágzó törpe kőtöröfüvekkel beültetett tálat - nem hiszem, hogy ne támadna kedve saját maga részére is ilyet készíteni.

Erkélyládák, ablakládák
Akinek kicsi az erkélye, netán nincs, csak egy ablakpárkány áll a rendelkezésére, annak sem kell lemondania a télálló, törpe növényékszerekről. Egy 15-20 cm széles és mély láda elégséges ahhoz, hogy miniatűrkertet létesítsünk benne. Ültethetünk nagyobb termetű sziklakerti növényeket is, örökzöld fenyőkkel társítva. Érdekes, hogy a kertből már jól ismert évelők milyen picik maradnak a szűk helyeken. A ládák anyaga lehet fa, amelyet Xilamonnal alapozzunk le, és utána a Xiladekor kőrisszínnel fessünk be. Az eternitből készültek is jók, ezeket is fessük be semleges színnel. A vékony falú ládákba - a nagy hőingadozások csökkentésére - belülre helyezzünk hőszigetelő anyagból lapokat az oldalak mellé úgy, hogy ne látsszanak.
A műanyagból készültek közül a anyagát utánzó, vastagabb falú ládákat keressük, amelyek sötétbarna színűek.
Az élénk színű, piros, sárga, kék ládák véleményem szerint inkább az éléskamrába valók, nem pedig ide. A mostanában nagyon népszerű fehér polisztirol ládák előnye ugyan, hogy olcsók és könnyűek, viszont hamar bepiszkolódnak és morzsolódnak. A finom szépségű havasi virágokat ne ültessük ilyenekbe, óvjon meg ettől jó ízlésünk.

Asztalkert

A lábakra állított kert nagy találmány azok részére, akik nem tudnak lehajolni, vagy mozgássérültek számára, akik csak rokkantkocsin ülve képesek a helyváltoztatásra. A felépítésben is segédkezhetnek, de a beültetést és a növények ápolását egyedül végezhetik, és ezt rendszerint nagy örömmel teszik. Angol képeslapban láttam, hogy ültettek be egy asztalkertet törpe növényekkel rokkantkocsiban ülő emberek, jókedvvel és hozzáértéssel. Talán nálunk is érdemes lenne gondolkodni ezen. Egy teknőkerthez viszonyítva az asztalkertben a természetes táj egy részletét valósíthatjuk meg. A megoldások igen sokfélék lehetnek. Általában a lap alátámasztásához négy láb elegendő. A lap szélein klinkertéglasorok tartják meg a talajt, ez a keret készülhet betonból is, sőt el is maradhat. Ilyenkor-- lehetőleg szép, lyukacsos köveket csoportokban helyezünk el, és a köztük levő helyeket töltjük meg a szabályok szerinti talajkeverékkel. Az asztalkertben egész hegyvonulatot képezhetünk ki, völgyekkel, meredek sziklafallal, enyhébb lejtökkel. A változatos felszín egymástól eltérő igényű növények részére biztosíthat jó körülményt, ezért különösen alkalmas a magashegységi ritkaságok nevelésére. Egy jól , megtervezett és beültetett asztalkert kedvezőbb életfeltételeket biztosít, mint a teknőkert, és egészen közelről, lehajolás nélkül gyönyörködhetünk benne.
Az asztalkert számára szinte mindenhol akad hely; a tetőteraszon több is elfér, lehet az átriumkert közepén, hangsúlyt adhat a kert egy részletének, és legyen akár a háttérben, akár a középpontban, a kertnek mindig élő alkotóelemévé válik.


VÁLASZOK

Arról, hogy a gyommagvak elpusztulnak-e a komposztáláskor eltérő a szakértők véleménye. Szerintem nem kell vele nagyon foglalkozni, mert általában csak kis részük tartalmaz érett magot az alapanyagoknak és azok egy része is elpusztul.
Az aerob bomlás nem azt jelenti, hogy úgy kell összerakni a komposzthalmot mint a szénakazlat, mert jóval kevesebb levegő is elegendő a mikróbáknak. Az általad leírt folyamat is ilyen. Tiszta anaerob bomlás nemigen alakulhat ki az átlagos prizmában, mert a növényi részek nem olyan aprók és szabályosak, köztük sok rés van.
Részletesebben:

A komposztálás (a szerves anyagok mikrobiológiai lebontásának elmélete)

A komposzt fogalmán olyan talajjavító anyagot vagy trágyaszert kell értenünk, amelyet különböző szerves anyagok bomlása, mikroorganizmusok tevékenysége által nyerünk. A szerves anyagok lebontását és a keletkező növényi tápanyagok stabilizációját végző mikroorganizmusoknak élettevékenységük fenntartásához oxigén, nedvesség és energiaforrás (szerves anyag) szükséges.

Az oxigénszükséglet.
A mikroorganizmusok két forrásból: a levegő oxigénkészletéből és a szerves vegyületek oxigénjéből vonják el az oxigént. A kétféle forrást más-más fajok tudják csak igénybe venni, következésképpen a lebomlásnak is két formája van. Ha a levegő oxigénje hozzáférhető, az aerob fajok szaporodnak el és a levegős lebomlásról (korhadásról), illetve oxidációs folyamatról beszélünk. Ha a levegő oxigénje nem hozzáférhető, akkor az anaerob fajok szaporodnak el és levegő nélküli lebomlásról (rothadásról), fermentációról, illetve redukciós folyamatról beszélünk.

Az aerob lebomlás.
E folyamat során - a levegő oxigénjének jelenlétében - mikroorganizmusok a szerves anyag széntartalmát oxidálják és a szén szén-dioxid (CO2) alakjában felszabadul. A szén-dioxid képződéséből a biológiai lebomlás intenzitására lehet következtetni. Közben jelentős hő keletkezik, a komposztálódó anyag 65-70 °C-ra is felmelegszik. A hő a mezofil és a termofil baktériumok oxidáló tevékenysége következtében fejlődik. A komposzthalomban sok a penész- és a sugárgomba, az érési folyamat végén rendszerint sok a giliszta is, de savanyodás nem észlelhető, mert a keletkező savak gyorsan oxidálódnak. A szerves anyag aerob oxidációja szagtalan (a természetben is általánosan érvényesülő lebomlási folyamat).

Az anaerob lebomlás.
A folyamat során a szénből csak kis részben szabadul fel a CO2, a szén nagyobb részét metángáz formájában (CH4) szerves vegyületekből szabadítják fel az anaerob mikrobafajok. Az anaerob bomlást bűzös szag kíséri. A szerves vegyületekből történő oxigén elvonásával hidrogén is felszabadul. A felszabaduló metán és kénhidrogén (H2S) okozza a jellegzetes bűzös szagot a komposzthalomban (gyakran a gödrös komposztálásban!). Az ilyen bomlás (rothadás) folyamatában a növényeket (gyökérzetet) károsító anyagok keletkeznek, a növényi tápanyagok pedig redukálódnak, felvehetetlenné válnak. A komposzthalom alatt vagy a komposzthalomban levő föld, szervesanyag-csomó kékesszürke színűvé válik. A bomlás lassú és ha az anyagban nincs elegendő mész, az egész elsavanyodik, bűzlik, légycsalogató. A folyamatban tehát a redukció uralkodó, ezért nem szabadul fel annyi hő, mint az aerob bomlásban (a bomlási hő 30-35 °C). A szén energiáját a metán köti le, amely akkor szabadul fel, amikor a metángáz elég. Ez a jelenség lápokon a metán levegővel való érintkezésekor is bekövetkezik (lidércfény). A redukciós folyamat a természetben ritkábban fordul elő, általában a lápos, vizenyős talajok levegőtől elzárt, alsó rétegében észlelhető.
Az anaerob bomlás során ulminsav halmozódik fel, amely fokozatosan megszünteti a szerves vegyületek elbomlását, illetve konzerválja a szerves anyagot, ezért az anaerob lebomlást ulmifikációnak is nevezik.
A kétféle bomlási folyamatot a gyakorlatban nem lehet élesen elkülöníteni, mert a folyamatok együtt játszódnak le. A levegős körülmények közötti, a komposzt készítéséhez előnyös bomlás vagy korhadás során az egész anyagtömegben a levegős korhadás jellemző, ez azonban az anyagtömeg külső részén uralkodó. Az anyagtömeg közepében, a csomók, morzsák belsejében az anaerob bomlás is végbemegy. A kétféle bomlási típust gyakorlatilag nem lehet és nem is kell szétválasztani, mert egy bizonyos mérvű arányuk a folyamatban egymást kedvezően kiegészíti (Szabolcs I., 1956).

A nedvességtartalom.
A víz hiánya vagy bősége rendkívül nagy mértékben befolyásolja a szerves anyagok lebomlását. Ha kevés a nedvesség, nem indul be vagy abbamarad a lebomlás. Ha viszont sok, a víz kiszorítja az anyagrészek között levő levegőt, a lebomlás anaerob formát vesz fel, illetve a korhadás rothadásba megy át.
A kísérletek és gyakorlati megfigyelések szerint a mikroorganizmusok 4060%-os nedvességtartalmú közegben folytatják élettevékenységüket a legerőteljesebben. A gyakorlatban általában nem mérünk nedvességet, hanem tapasztalati úton állítjuk be az anyagok nedvességtartalmát. A gyakorlatban tehát annyi nedvességet kell az anyagnak tartalmaznia, mint amennyi az anyagban a kicsavart szivacshoz hasonlóan marad.

Az energiaforrás, a szerves anyag.
A lebomlás gyorsaságát a levegő és a kellő nedvességtartalom mellett az is befolyásolja, hogy a lebontandó anyagban milyen a szén (carbonium = C) és a nitrogén (N) egymáshoz való aránya, azaz a C:N arány. Egyes kutatók szerint a 30:1, más kutatók szerint a 26 -30:1 a komposztálandó anyagok legkedvezőbb C: N aránya. Amerikai tapasztalatok szerint a komposztálás véghezvitele akkor a leggyorsabb, ha a kiindulási anyagokban 30-35:1 a C:N arány. A lebomlás ideje 40 rész szén esetén már jelentősen meghosszabbodik. Ügyelni kell tehát arra is, hogy megfelelő nitrogéntartalom legyen a komposztálandó anyagban, nehogy a lebomlás vontatottá váljék.
Figyelmet érdemel a C:N arány abból a szempontból is, hogy mennyi ideig, illetve milyen arány kialakulásáig történjék a komposztálás. Az elméleti és gyakorlati megfigyelések szerint a kész Komposzt C: N aránya 20: 1-nél lehetőleg ne legyen nagyobb. Ha nagyobb ez az arány, akkor a szerves anyagot lebontó szervezetek a talaj nitrogénjét vonják el a szerves anyag, illetve a komposztanyag további lebontásához. A legkedvezőbb helyzet természetesen az, ha a kész komposzt a humusz C:N arányát közelíti meg. Valójában tehát ez is a feladat, ezért nevezik a komposztálást a "humuszgyártás" művészetének.

Dr. Dömsödi János: Talajjavítás és komposztálás a házikertben

Nem kell áttérni az ismeretlen szerekre, a lista csak a közölt szőlőtechnológiában alkalmazott szereket tartalmazza. Emellett persze sok minden másra is alkalmazhatók ezért érdemes átnézni őket. Mint írtam a közölt technológia még a szőlő esetében is csak az egyik lehetséges, mindazonáltal megbízható és környezetbarát.