Vetett fű vagy gyepszőnyeg?

gyepszonyeg-keszgyep
gyep

Tapasztalataim szerint sokaknak okoz fejtörést, hogy gyepszőnyeget vagy vetést válasszanak-e? Ennek eldöntéséhez szeretnék néhány tanácsot adni.

Természetesen ár szempontjából a vetés vezet, azonban ha figyelembe vesszük, hogy sokkal nagyobb a kockázata, sokkal gyakrabban kell pótvetést, gyomlálást végezni, akkor már nem olyan egyértelmű a dolog.

A gyepszőnyeg szántóföldeken egy-másfél év alatt „érik” kész gyeppé, tehát gyakorlatilag ennyi időt nyerünk vele.

A gyepszőnyeggel ideig-óráig el lehet fedni a rossz talajelőkészítés hibáit, hiszen lefektetés után közvetlenül nem látszik mi is van alatta.  Azonban tudni kell, hogy rossz ápolás mellett a gyepszőnyeg is kiritkul pár év alatt. Általános szabály, hogy ugyanolyan minőségű, aprómorzsás, laza, levegős, tápanyaggal feltöltött talajt igényel a gyepszőnyeg is mint a vetés.

Sokan szeretik a magas gyepet, ezért a frissen lerakott gyepszőnyeget hagyják megnőni és csak ritkán, 2-3 hetente nyírják, azonban ezt nehezen viseli mivel rendszeres, rövid nyíráshoz szokott, így alul kiritkul, kisárgul, könnyen megbetegszik.

Vetett fű esetén magunk választhatjuk meg a fűfajok- és fajták összetételét, ami nagyon sokféle, a célnak megfelelő típus kiválasztását teszi lehetővé, míg gyepszőnyegnél jó esetben 2-3 féle között választhatunk. Eddig például hazánkban nem volt forgalomban árnyéktűrő gyepszőnyeg, de most már korlátozott mennyiségben beszerezhező. (Az árnyéktűrő-képesség nem jelenti, hogy szinte teljes árnyékban szép gyepet kapunk ahol csak a páfrány és borostyán él meg, inkább a sok magas tujával, fákkal árnyékolt kertekbe való.)

A kereskedelmi forgalomba kerülő fűmagkeverékeket valamilyen hangzatos – jó esetben célirányos – névvel próbálják megkülönböztetni egymástól. Szakemberek számára többet jelent a kötelezően feltüntetett faj- és fajtaösszetétel, ezek alapján tudják a különféle viszonyok közé a megfelelő keveréket választani.

A vetett fűnek van egy nagy előnye a gyepszőnyeghez képest, a sokkal mélyebb gyökerezésből eredő jobb szélsőséges környezettűrő-képesség. Megfigyeltem, hogy olyan helyen ahol nagyon száraz, meleg időben elromlott az automata öntözőrendszer és a hibát csak napok múlva vették észre, ott az egyéves gyepszőnyeges résznél sokkal nagyobb volt a kár, több helyen hatalmas kiégett foltok éktelenkedtek. A problémát az okozza, hogy a gyepszőnyeg leterítése után amikor még nincs legyökerezve fontos az igen gyakori öntözés és ezt később sem ritkítják fokozatosan amikor már jó lenne, hogy a gyökereket a mélyebb talajrétegekbe kényszerítsék. Ezért fontos a ritkább, de nagyobb adagokban való öntözés.  A jól beállt gyepet általában elegendő hetente egyszer, nagy szárazságban kétszer öntözni kb. 30 liter vízzel/m2 (30 mm).

Az utóbbi években rendszeressé váló özönvízszerű esők megnehezítik a vetéssel való gyepesítést főleg lejtőkön.

Vetésnél főleg nagyvárosokban vagy nagyobb területeken jelentkezhet madárkár, kisebb területeken tapasztalataim szerint nem kell vele számolni.

Létezik a vetéses technológiának egy amerikából származó változata az ún. hidrovetés, amikor a fűmagot speciális géppel többféle anyaggal együtt juttatják ki. Fő előnye a gyorsabb és biztonságosabb kelés, a kijuttatott „mulcs”-szerű anyag összefüggő réteget képezve megvédi a magot az eróziótól is. A maggal összekevert tápanyag közvetlenül a szükséges helyen áll rendelkezésre. Sőt keverhetnek meszet, csírázásserkentő, vízmegtartó anyagot is a keverékbe. Ára a gyepszőnyeg és a kézi vetés között van.

Összegezve azt ajánlom, hogy ahol nem sürgős és van türelmünk, időnk kezelni 2-3 hónapig a gyepet, ott nyugodtan válasszuk a hagyományos, vetéses technológiát, ha viszont 2 hét alatt kész gyepet szeretnénk akkor csak a gyepszőnyeg marad. Vetésnél ne a fűmagon spóroljunk, gondoljunk arra, hogy sok évre előre dolgozunk!

Ne feledjük, hogy szeptember elején van a vetéses füvesítés legkedvezőbb időpontja!

Nyár végi szaporítások

 

irisz_1 Augusztus végén-szeptemberben érdemes kihasználni a párásabb, hűvösebb éjszakákat és enyhébb nappalokat, melyek már nagyobb esélyt adnak a frissen szaporított növényeknek a fennmaradásra. A télig hátralévő néhány hónap épp elegendő még új gyökerek képzéséhez, melyekkel biztosabban átvészelik a gyors tavaszi felmelegedéseket.

Ilyenkor szaporíthatunk nagyon sokféle évelőt tőosztással, gyökérsarjak, gumók, szárak feldarabolásával pl. a nőszirmokat (lsd. kép), a pünkösdi rózsát, a varjúhájakat, kövirózsákat, kőtörőfüveket, apró meténget, cickafarkot, indás ínfüvet, sásliliomot, molyhos madárhúrt, kúpvirágot, margitvirágot.

Sok cserje és fa alatt alaposan körülnézve számos kikelt magoncot vagy sarjat találhatunk melyeket felhasználhatunk szaporításra. Gyakori például a mályvacserjénél, a levendulánál, a tiszafánál, a keleti tujánál, a kékszakállnál, lámpatisztítófűnél, ibolyáknál, harangvirágoknál, mézesfánál is az elhullatott magvak kikelése, melyeket könnyen továbbnevelhetünk. Érdemes kis földlabdával felszedni az apró magoncokat. Ültessük árnyékos helyre és kezdetben takarjuk fóliával míg jól legyökeresednek. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezekből ne várjunk fajtaazonosságot, mivel ivaros szaporodásról van szó, így nem lesznek olyan egyöntetőek pl. magasságban, színben mint az alapfajták.

A tavasz végén kiszedett hagymásokat is ültessük már el végleges helyükre ha felszabadult a hely, ha nem akkor még tárolhatjuk őket október végéig száraz-hűvös helyen. Figyeljünk arra, hogy csak a nagyobb hagymák fognak virágozni, a kisebbeket ültessük külön nevelőágyakba még egy-két évig. A hagymásokat porhanyós, jó minőségű kerti földbe ültessük, de nem fontos a túl erős trágyázás.

Tőosztásnál lehetőleg ne használjunk kést, ha lehet akkor kézzel szakítsuk szét a kiemelt tövet annyi részre, hogy még mindegyiken maradjon erőteljes gyökérrész. A száraz részeket törjük-vágjuk ki. Ahol a kés nem elkerülhető, pl. a bazsarózsánál, ott a gyökérrészeket 2-3 hajtásrészt hagyva daraboljuk fel. A nagy töveknél ahol muszáj használjunk ásót a szétválasztásra (Némely esetben ha még ezzel se boldogulunk akkor éles fejszével, csákánnyal dolgozzunk, pl. idős nagy méretű díszfüveknél). A szárakat vágjuk vissza kis részre, hogy minél kisebb legyen a párolgási veszteség.

A margarétát 3-4 évente meg kell ifjítani, hogy ne pusztuljon ki.

A nagy gumójú, karógyökerű, nem elágazó gyökerű növények nem oszthatók, ilyenek pl. a harangláb, mályva, fátyolvirág, keleti díszmák, szívvirág, szarkaláb. Ezeket magvetéssel vagy dugványozással szaporíthatjuk.

Sarjak leválasztásával szaporíthatók szinte az év bármely részében a kövirózsák, a varjúhájak, a gombafű, a gyöngyköles. A szamóca, a pimpó, sok boglárka pedig hosszú indákat fejleszt melyek minden íznél legyökeresednek. Ezek az anyanövényen is gyökereztethetők, de szaporítóládába is nevelhetjük a dugványokhoz hasonló körülmények között.

Gyökérdugványról szaporíthatjuk ilyenkor vagy tavasszal a szívvirágot, a keleti díszmákot, a medvekörmöt, a csomós harangvirágot. A dugványok 3-8 cm hosszúak legyenek.

Dugványozással szinte minden növényt szaporíthatunk, de nem mindegy, hogy hogyan. Egyes növények nagyon érzékenyek rá, hogy milyen időpontban milyen növényrészt és milyen körülmények közt helyezünk el (pl. a fenyőfélék), míg mások szinte bármikor bármilyen résszel szaporíthatók, gondoljunk itt pl. a varjúhájakra.

A komposztálásról

komposztaloA komposztálás a természetben lezajló lebomló folyamatok tudatos utánzása, szabályozása.
Gondoljunk bele, hogy a természetben minden lehullott lomb, letört ág, elpusztult fa és állat, elszáradt fű egy idő után lebomlik, a talaj részévé válik. Ha ez nem így történne akkor néhány év alatt óriási mennyiségben halmozódna fel az elhullott állati és növényi maradványok tömege.

Ez a folyamat azonban lassan zajlik le amit a kertekben nincs időnk kivárni, mert a letermett növényi maradványok, levágott fű, konyhai hulladék útban van és valamit kezdeni kell vele. Ezenkívül ha mindezeket komposztáljuk akkor a végeredmény, az érett komposzttrágya kitűnően használható a talaj javítására, trágyázására.

Mi kerülhet a komposztba?

Gyakorlatilag minden szerves anyag, de néhány szempontot érdemes szem előtt tartani:

  • A friss konyhai zöldség- gyümölcsmaradványok a legjobb alapanyagok, ezeket minden további nélkül adhatjuk a komposztba.
  • A száraz konyhai maradványok, mint dió-, mogyoró-, mandulahéj, csontok inkább a kandallóba kerüljenek, mert nagyon lassan bomlanak le.
  • Az őszi lomb az egyik legjobb alapanyag, de jó ha elkeverjük egy kis konyhai maradvánnyal vagy kb. 10% földdel, érett komposzttal, hogy gyorsabban érjen be.
  • A közhiedelemmel ellentétben a dió lombja is alkalmas komposztálásra, mert a bennük lévő méreganyagok 4-5 hónap alatt lebomlanak. Inkább arra ügyeljünk, hogy keverjük el más anyagokkal, ha más nincs akkor 10 % földdel.
  • A frissen vágott füvet szintén keverjük el érett komposzttal, Alginittel, kis földdel, hogy ne induljon levegőtlen rothadásnak.
  • Az öreg, száraz kórók, füvek, gazok darabolva és benedvesítve komposztálhatók igazán, de ezt nehéz házilagos körülmények között megvalósítani, ezért érdemes külön dombágyás aljára rétegezni vagy külön veremben komposztálni a kert félreeső helyén. Így nem szárad ki és benedvesítve taposással tömöríthető. Átforgatni nehéz, de 2-3 év alatt így is beérik.

Hogyan komposztáljunk?

Legjobb a készen kapható műanyag láda, amit árnyékos helyen állítsunk fel. Ebben nem szárad ki a hulladék és általában egy év alatt földdé érik. Szabadon álló prizmánál a kiszáradás miatt 2-3 év alatt érik csak be, ezért érdemes alkalmanként alaposan beöntözni és egyszer-kétszer átforgatni.

Akkor van kész amikor földszerű, jó szagú, lebomlatlan növényi maradványok már csak minimálisan találhatók benne. A kész komposztot változatosan használhatjuk fel, pl. virágcserépbe ültetési alapanyagnak, beásva vagy csak elgereblyézve trágyának.

A lótrágya haszna

loNéhány évtizede még ritkaságszámba ment a lótrágya, ma viszont már a lovardák elterjedésével az egyik legkönnyebben beszerezhető trágya lett.

De vajon mit kezdhetünk vele?

A lótrágya beltartalmi értékét tekintve az egyik legértékesebb trágya, hasonló a marhatrágyához, de alomban gazdagabb.
Amennyiben csak a talaj tápanyagtartalmának növelésére kívánjuk használni úgy frissen bedolgozva érhetjük el a legkedvezőbb hatást. Erre azonban csak a szántás előtt van mód. (Fontos, hogy az éretlen trágya bedolgozását kizárólag ősszel végezzük, hogy tavaszig valamennyire bomoljon le, ne okozzon károsodást az érzékeny növények gyökerein.)

Kedvezőbb azonban érlelni, komposztálni, ami által a talajélet fokozására, a talaj humusztartalmának, vízmegtartóképességének, szerkezetének növelésére fokozottabban alkalmassá válik a trágya.

Az érlelés során érdemes kb. 10 % földdel vagy érett komposzttal keverni a friss trágyát. Homoktalajon való kijuttatáshoz igen előnyös ha agyagos talajt vagy alginitet, zeolitet keverünk bele 5-10% arányban. Keverhetünk bele bármilyen könnyen komposztálódó anyagot is, pl. konyhai zödségmaradványokat, falombot.
Az érlelés alatt tartsuk mindig nedvesen a trágyát, ne hagyjuk kiszáradni, azonban ne öntözzük annyira, hogy folyadék szivárogjon ki belőle és levegőtlen viszonyok alakuljanak ki, ami az érést kedvezőtlen rothadássá alakítaná és a tápanyagveszteség is megnőne. A kiszáradás ellen vékonyan takarhatjuk földdel is vagy szalmával.
Érdemes legalább egyszer megforgatni, főleg abban az esetben ha más anyagokkal is kevertük.
Ezzel a módszerrel egy év alatt érett trágyát kapunk. Szántás vagy rotálás előtt juttassuk ki a talajba 5-10 kg/nm mennyiségben.

Ahol rendszeresen végzünk komposztálást ott a lótetű előbb-utóbb felszaporodik, amit Basamid általános talajfertőtlenítőszerrel, Force rovarölőszerrel vagy a Nemastar márkanevű Steinernema carpocapsae fonálféreg tartalmú preparátummal kezelhetünk kijuttatás előtt.

A tuják és borókák száradásáról

027Az utóbbi években mind gyakrabban találkozhatunk a tuják és borókák részleges vagy teljes elhalásával, száradásával. Ilyenkor a legtöbben valamilyen károsító rovarra vagy gombára gyanakodnak, pedig a jelenség hátterében többféle ok is lehet.

Amennyiben csak egy-egy ág hal el és a növény többi része egészséges akkor tujákon valószínűleg a tujaszú kártételéről van szó. A parányi rovar az ágak tövének belsejében rág, amitől megszakad a nedvkeringés és elpusztulnak a rágás feletti ágak.  A növény rendszerint kiheveri, csak a száradó ágakat kell visszavágni. Vegyszeres védekezés ellene általában nem eredményes, mivel a bogár nehezen hozzáférhető a rovarölőszerek számára és a kár észlelésekor sokszor már nincs is a növényen a bogár.

kettesViszont ha a növény szinte minden egyes ága egyenletesen szárad a pikkelylevelek végétől kiindulva – lsd. kép – akkor az egész növényre kiterjedő problémáról van szó, ami lehet szintén károsító, de lehet környezeti tényező is. A kártevők közül mind borókákon, mind tujákon gyakoriak a pajzstetvek és az atkák is. Az élettelen tényezők közül pedig az éghajlatváltozásból eredő mind melegebb és szárazabb nyarainkat és teleinket kell szem előtt tartani, melyek talán leggyakoribb előidézői lehetnek a száradásoknak.

Mit tehetünk?

A gombás betegségek azonosítása nehéz és vizsgálataim szerint jelenleg hazai viszonyaink között csak a Leyland-ciprusokon találkozhatunk jelentős kártételükkel néhány évente. Ilyenkor ránézésre a tujaszúhoz hasonló, teljes ágak elszáradását látjuk inkább a sövények felsőbb részein.
A kórokozó két gombafaj ellen úgy védekezhetünk, hogy sövénynyírás, ill. metszés után réz tartalmú szerekkel permetezünk. Fontos a száraz ágrészek kevés egészségessel történő eltávolítása és a nyesedék földről való összeszedése is.

Fontos a megelőzés. A tujákról, borókákról rázzuk ki a belsejükben felgyülemlett és elszáradt ágrészeket. Ha ez nem megy akkor vastag hosszúszárú kesztyűben pl. egy darab bottal óvatosan piszkáljuk ki a közepükből a száraz részeket. A műveletet javasolt porvédő maszkban végezni, mert az évek alatt felgyülemlett pikkelylevelek igen sok port gyűjtenek össze.
Rendszeresen javasolt magas magnézium tartalmú műtrágyát kijuttatni, mely célra kapható speciális örökzöld műtrágya is. A tápoldatos formájúakat rendszeresen adagoljuk, míg a szilárd Mg-szulfát és Mg-nitrát alapúakat elegendő évente kétszer vagy háromszor, ősszel, tavasszal-nyáron kijuttatni. Ez utóbbiakhoz természetesen javasolt egyéb összetett műtrágyákat vagy szerves trágyákat keverni.
A növényvédelem a megfelelő helyre való ültetésnél kezdődik, ami örökzöldek esetén inkább a kissé félárnyékos, szélvédett mikroklímát jelenti. Kerüljük az épületek, beton- és térkőburkolatok előtti déli oldalakat.

És végül ne feledkezzünk el a rendszeres öntözésről sem.