Etessük a madarakat

Nem késő most sem elkezdeni a madarak etetését, ehhez szeretnék egy kis segítséget adni.

Milyen etetőket használjunk?

1abraLegyünk ötletesek! Ha nem vagyunk otthon a barkácsolásban készítsünk egy nagyobb műanyag flakonból etetőt oly módon, hogy alul a magvaknak megfelelő helyet hagyva az oldalán egy H alakú bevágást készítünk éles szikével, mely lefelé és felfelé hajtva a madaraknak ülőkeként, ill. tetőként szolgál majd. Olyan flakont válasszunk mely vastag és erős, tehát nem jók az ásványvizes palackok, hanem inkább a mosószeresek, illatszeresek, de ezeket alaposan mossuk ki előtte. Fölül dróttal rögzítsük egy olyan ághoz, melyet a macskák nem tudnak könnyen megközelíteni.

Mivel etessünk?

Semmiképp ne kenyérdarabokkal, mert a nedves, puha tésztafélék megsavanyodva a madarak pusztulását is okozhatják. (Alkalmanként azonban a galamboknak, verebeknek, sirályoknak nyugodtan adhatunk kenyeret, hiszen azonnal elfogyasztják és nem romlik meg.)
A leggyakoribb madarak magevők, ezeknek legjobb kerti madáreleség a napraforgó, de jó a tökmag, diótörmelék, köles, muhar is. A rovarevő madaraknak – mint pl. a fekete rigó, vörösbegy – sokféle konyhai hulladék megfelel, de reszelt nyers sárgarépából, sajtból, friss túróból, zsemlemorzsából, apróra vágott almából, főtt és nyers húsdarabkákból készíthetünk keveréket is. Szívesen fogyasztják az almacsutkákat, almahéjat, szalonnát is.

Az állateledel boltokban kapható kanárieleség is megfelelő számukra, de kapható sok helyen kész kinti madáreleség is, mely sokféle mag keveréke.

Milyen madarakat várhatunk?

Elsősorban szén-, kék-, és barátcinegét, verebeket, tengelicet, feketerigót, vörösbegyet, de zöldikét, meggyvágót, fenyőpintyet, erdei pintyet, balkáni vagy nagy fakopáncsot is.

Meddig etessünk?

Nagyon fontos, hogy az odaszoktatott madarak etetését ne hagyjuk abba tél végéig. Erős havazások, ónos esők, nagy hidegek idején többet adjunk, hómentes, enyhébb napokon jóval kevesebbet.

Vakond a kertben

 

VakondAz idén nyár végén sokan kerestek meg azzal, hogy már-már elviselhetetlen mértékben jelentek meg az ápolt díszgyepben a vakondtúrások elcsúfítva a kertet. Magam is tapasztaltam, hogy sokkal nagyobb volt a vakondkár mint az elmúlt években. Hogy mit is tehetünk ezek ellen az állatok ellen arra az életmódjuk megismerése után térek ki.

A vakond – vagy régebbi nevén vakondok -, föld alatti tevékenységét a megjelenő túrások árulják el. Ezek a járataiban fölöslegessé váló föld eltüntetésére szolgálnak. Az alagutak hossza akár a 100 métert is eléri, melyeket rendszeresen használ vadászatra. Nyáron a 10-40 cm-es mélységben, télen viszont a talaj felső rétegének átfagyása miatt az 50-100 cm-es mélységben mozog, mivel nem alszik téli álmot.

Növényi táplálékot egyáltalán nem fogyaszt, „csak” a túrásaival, ill. a növények gyökerének meglazításával okoz kárt. Tápláléka elsősorban a földi giliszta, másodsorban a cserebogárpajorok és más rovarok, lárvák és csigák. Télre nagy mennyiségű megharapdált földi gilisztát képes összegyűjteni a járataiba tartalékként.

Elsősorban hallásával tájékozódik, amivel messziről észleli a táplálékállatok által keltett rezgéseket.

A szakkönyvek szerint egy hektárnyi területen csak egy vagy két vakond él, viszont ennek ellent mond, hogy több kertben fogtak 3-4 példányt is néhány napon belül. Valószínűleg a táplálékszegénység lehetett az oka, hogy az idén nyár végén tömegesen özönlöttek a cserebogárpajorokkal és más kártevőkkel dúsan ellátott öntözött, nedves talajú kertekbe ezek az állatok.

Természetes ellensége kevés van, mivel ritkán merészkedik a föld felszínére, a föld alá pedig inkább csak a menyét képes követni. Túrás közben lesből némelyik kutya és macska, a bagoly, a görény, a sólyom, az ölyv, a gólya, a holló, a róka, a nyest és a sün is képes elfogni és megölni, azonban csak az utóbbi három eszi meg..

A vakond 1901 óta védett állat, eszmei értéke 25000 ft, ezért jelen cikkben nem térek ki az elpusztítására ösztönző módszerekre, mivel törvényellenes tevékenységekhez nem kívánok segédkezni. Viszont riasztani szabad, legfeljebb a szomszéd nem fog neki örülni.

A riasztásra szolgáló módszereknek se szeri-se száma, azonban saját tapasztalataim szerint egyik sem tökéletes. Általában két csoportba sorolhatók aszerint, hogy az állat igen érzékeny  hallását vagy szintúgy kifinomult szaglását igyekeznek ezzel zavarni.

Az előbbire példa az igen elterjedt ultrahangos vakondriasztó, vagy a talajba beásott sörösüveg szél által keltett hangja, míg az utóbbira a járataiba tömött különféle, – pl. petróleumos, terpentines – rongyok, riasztószerek, a nagy sárfű vagy a császárkorona elültetve. Ezeken kívül még több tucat módszert lehetne felsorolni, sokan esküsznek valamelyikre, míg mások ugyanazt teljesen hatástalannak tartják.

A biztosabb megoldások a megóvandó területek elkerülését célozzák meg. Az utóbbi években terjedt el a vakondháló, mely egy vékony, de erős műanyag háló, alkalmazása esetén a gyep által átszőve a vakond nem képes kitúrni a fölös földjét a járataiból és odébáll. Kevesen gondolnak arra, hogy a kerítés építésénél minimum egy méter mélyre célszerű lerakni összefüggően függőlegesen a hálót, hogy a kis állat ne jöjjön át a szomszédból, mivel a szokásos betonalap alatt vígan átkel.

Mohásodás a kertben

moha

Nagyon sok kertben találkozhatunk mohával, ami elcsúfítja, kiritkítja a gyepet.

Az ellene való eredményes védekezéshez ismernünk kell a moha és a gyep életfeltételeit, igényeit.

A legfontosabb megjegyezni, hogy moha csak ott szaporodik fel, ahol a gyep nem érzi jól magát. Tehát csak olyan helyen érdemes füvesíteni, ahol megfelelő életfeltételeket tudunk biztosítani a fűfajoknak.

Legegyszerűbben a fény-árnyékviszonyokat térképezhetjük fel egy kertben. A ház északi oldalán, ahol szinte soha nem kap fényt a talaj semmilyen módszerrel, semmilyen fűfajtát nem lehet életben tartani, itt nagyon gyakran lép fel mohásodás. De sokszor még a déli oldal is veszélyeztetett, ha magas fák, magas tujaoszlopok, kerítések, szűk terek jellemzik ahol a levegő mozgása is minimális. Ilyen helyen csak nagyon jó minőségű talajon, jó minőségű fűmaggal, rendszeres trágyázással, csak szükség szerinti öntözéssel, rendszeres fűnyírással, gyepszellőztetéssel tudjuk a mohamentességet biztosítani.

Alapvetően a mohásodást úgy is felfoghatjuk mint a gyep „gyengültségi parazitáját”, mivel csak ott lép fel ahol a fű „szenved”, nem kap meg mindent amire szüksége van. Az életerős, dús gyep nem engedi a mohát elhatalmasodni.

A moha elleni védekezésben tehát legfontosabb a gyep megfelelő életterét biztosítani.

A különféle vegyszerekkel való kezelés csak olyan mintha saját betegségeink ellen is csak a legerősebb fájdalomcsillapítókat használnánk, tehát tüneti kezelésként hatnak, az okot nem szüntetik meg, hiába használjuk őket akár hetente, szép gyepet úgy sem kapunk, legfeljebb moha helyett pl. a gyomok vagy az algák vagy a gombák fognak elhatalmasodni.

Olyan kertben ahol a talaj nem kap szinte egész nap napsütést a magas növények, épületek, stb. miatt, ott mindenképpen árnyéktűrőbb fűfajtákat használjunk, melyekben sok a csenkesz és kevés az angolperje, pl. Scotts Sun & Shade. De ezek se használhatók olyan helyen ahol fél napnál tovább teljes árnyék van. Ilyen helyeken alkalmazzunk árnyéki talajtakarókat, pl. árnyliliomot, páfrányt, törpe buxust, rododendront, kecskerágót, fagyalt, tiszafát. Egyik legtűrőképesebb kis növényke ami ott is megél ahol más már nem, az apró meténg.

A másik legfontosabb tényező a talaj. A fű ellensége a tömörödött talaj, ami nem csak intenzív taposás hatására állhat elő, hanem ha rossz a talajszerkezet akkor a túl gyakori öntözés is kiszoríthatja a levegőt. A talaj milyenségét ránézésre lehetetlen megállapítani, még a szakemberek is tévedhetnek helyszíni szemle alkalmával, sokkal biztosabb a laboratóriumi talajvizsgálat. A levegőtlen talaj hatására a növény nem tudja felvenni a tápanyagokat és szinte leáll a növekedés. Ezért jó talajon is fontos a talajszellőztetés, ami nemcsak felszíni gereblyézést jelent az elhalt fűmaradványok eltávolítása érdekében, hanem minél mélyebben a talaj tényleges fellazítását, minimum több cm mélyen a talajba hatoló éles késekkel. Ezt csak erős benzinmotoros késes rendszerű gyepszellőztető gépekkel érhetjük el, elektromossal nem. Kisebb területen legjobb az ásóvilla.

Fontos, hogy az erőteljes, egészséges fűnek nemcsak pétisóra van szüksége, ami csak nitrogént tartalmaz, hanem több tucat más tápanyagra is, ezért használjuk a speciális gyepműtrágyákat, melyek előnye, hogy nemcsak minden szükséges elemet a megfelelő arányban tartalmaznak, hanem azokat folyamatosan és hosszú időn keresztül adják le a növényeknek.

Néhány szót szólok azért a tüneti kezelésről is, melyek csak ideig-óráig hoznak kisebb eredményt, végleges megoldást ne várjunk tőlük semmiképp!

Erős mohásodás esetén megpróbálkozhatunk kifejezett mohairtó szerekkel is, mint az ACS Mohastop, Pázsitmester 2, vagy a közönséges vasgálic. Vannak forgalomban mohairtós műtrágyák is, ezek kisebb mohásodásnál adnak csak megfelelő eredményt.

A talaj meszezése, gipszporozása is hatásos a talajszerkezet és pH javításán keresztül, de ezt a legjobb gyepesítés előtt alkalmazni a talajvizsgáló laboratórium szakvéleménye alapján.

Vetett fű vagy gyepszőnyeg?

gyepszonyeg-keszgyep
gyep

Tapasztalataim szerint sokaknak okoz fejtörést, hogy gyepszőnyeget vagy vetést válasszanak-e? Ennek eldöntéséhez szeretnék néhány tanácsot adni.

Természetesen ár szempontjából a vetés vezet, azonban ha figyelembe vesszük, hogy sokkal nagyobb a kockázata, sokkal gyakrabban kell pótvetést, gyomlálást végezni, akkor már nem olyan egyértelmű a dolog.

A gyepszőnyeg szántóföldeken egy-másfél év alatt „érik” kész gyeppé, tehát gyakorlatilag ennyi időt nyerünk vele.

A gyepszőnyeggel ideig-óráig el lehet fedni a rossz talajelőkészítés hibáit, hiszen lefektetés után közvetlenül nem látszik mi is van alatta.  Azonban tudni kell, hogy rossz ápolás mellett a gyepszőnyeg is kiritkul pár év alatt. Általános szabály, hogy ugyanolyan minőségű, aprómorzsás, laza, levegős, tápanyaggal feltöltött talajt igényel a gyepszőnyeg is mint a vetés.

Sokan szeretik a magas gyepet, ezért a frissen lerakott gyepszőnyeget hagyják megnőni és csak ritkán, 2-3 hetente nyírják, azonban ezt nehezen viseli mivel rendszeres, rövid nyíráshoz szokott, így alul kiritkul, kisárgul, könnyen megbetegszik.

Vetett fű esetén magunk választhatjuk meg a fűfajok- és fajták összetételét, ami nagyon sokféle, a célnak megfelelő típus kiválasztását teszi lehetővé, míg gyepszőnyegnél jó esetben 2-3 féle között választhatunk. Eddig például hazánkban nem volt forgalomban árnyéktűrő gyepszőnyeg, de most már korlátozott mennyiségben beszerezhező. (Az árnyéktűrő-képesség nem jelenti, hogy szinte teljes árnyékban szép gyepet kapunk ahol csak a páfrány és borostyán él meg, inkább a sok magas tujával, fákkal árnyékolt kertekbe való.)

A kereskedelmi forgalomba kerülő fűmagkeverékeket valamilyen hangzatos – jó esetben célirányos – névvel próbálják megkülönböztetni egymástól. Szakemberek számára többet jelent a kötelezően feltüntetett faj- és fajtaösszetétel, ezek alapján tudják a különféle viszonyok közé a megfelelő keveréket választani.

A vetett fűnek van egy nagy előnye a gyepszőnyeghez képest, a sokkal mélyebb gyökerezésből eredő jobb szélsőséges környezettűrő-képesség. Megfigyeltem, hogy olyan helyen ahol nagyon száraz, meleg időben elromlott az automata öntözőrendszer és a hibát csak napok múlva vették észre, ott az egyéves gyepszőnyeges résznél sokkal nagyobb volt a kár, több helyen hatalmas kiégett foltok éktelenkedtek. A problémát az okozza, hogy a gyepszőnyeg leterítése után amikor még nincs legyökerezve fontos az igen gyakori öntözés és ezt később sem ritkítják fokozatosan amikor már jó lenne, hogy a gyökereket a mélyebb talajrétegekbe kényszerítsék. Ezért fontos a ritkább, de nagyobb adagokban való öntözés.  A jól beállt gyepet általában elegendő hetente egyszer, nagy szárazságban kétszer öntözni kb. 30 liter vízzel/m2 (30 mm).

Az utóbbi években rendszeressé váló özönvízszerű esők megnehezítik a vetéssel való gyepesítést főleg lejtőkön.

Vetésnél főleg nagyvárosokban vagy nagyobb területeken jelentkezhet madárkár, kisebb területeken tapasztalataim szerint nem kell vele számolni.

Létezik a vetéses technológiának egy amerikából származó változata az ún. hidrovetés, amikor a fűmagot speciális géppel többféle anyaggal együtt juttatják ki. Fő előnye a gyorsabb és biztonságosabb kelés, a kijuttatott „mulcs”-szerű anyag összefüggő réteget képezve megvédi a magot az eróziótól is. A maggal összekevert tápanyag közvetlenül a szükséges helyen áll rendelkezésre. Sőt keverhetnek meszet, csírázásserkentő, vízmegtartó anyagot is a keverékbe. Ára a gyepszőnyeg és a kézi vetés között van.

Összegezve azt ajánlom, hogy ahol nem sürgős és van türelmünk, időnk kezelni 2-3 hónapig a gyepet, ott nyugodtan válasszuk a hagyományos, vetéses technológiát, ha viszont 2 hét alatt kész gyepet szeretnénk akkor csak a gyepszőnyeg marad. Vetésnél ne a fűmagon spóroljunk, gondoljunk arra, hogy sok évre előre dolgozunk!

Ne feledjük, hogy szeptember elején van a vetéses füvesítés legkedvezőbb időpontja!

Nyár végi szaporítások

irisz_1 Augusztus végén-szeptemberben érdemes kihasználni a párásabb, hűvösebb éjszakákat és enyhébb nappalokat, melyek már nagyobb esélyt adnak a frissen szaporított növényeknek a fennmaradásra. A télig hátralévő néhány hónap épp elegendő még új gyökerek képzéséhez, melyekkel biztosabban átvészelik a gyors tavaszi felmelegedéseket.

Ilyenkor szaporíthatunk nagyon sokféle évelőt tőosztással, gyökérsarjak, gumók, szárak feldarabolásával pl. a nőszirmokat (lsd. kép), a pünkösdi rózsát, a varjúhájakat, kövirózsákat, kőtörőfüveket, apró meténget, cickafarkot, indás ínfüvet, sásliliomot, molyhos madárhúrt, kúpvirágot, margitvirágot.

Sok cserje és fa alatt alaposan körülnézve számos kikelt magoncot vagy sarjat találhatunk melyeket felhasználhatunk szaporításra. Gyakori például a mályvacserjénél, a levendulánál, a tiszafánál, a keleti tujánál, a kékszakállnál, lámpatisztítófűnél, ibolyáknál, harangvirágoknál, mézesfánál is az elhullatott magvak kikelése, melyeket könnyen továbbnevelhetünk. Érdemes kis földlabdával felszedni az apró magoncokat. Ültessük árnyékos helyre és kezdetben takarjuk fóliával míg jól legyökeresednek. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezekből ne várjunk fajtaazonosságot, mivel ivaros szaporodásról van szó, így nem lesznek olyan egyöntetőek pl. magasságban, színben mint az alapfajták.

A tavasz végén kiszedett hagymásokat is ültessük már el végleges helyükre ha felszabadult a hely, ha nem akkor még tárolhatjuk őket október végéig száraz-hűvös helyen. Figyeljünk arra, hogy csak a nagyobb hagymák fognak virágozni, a kisebbeket ültessük külön nevelőágyakba még egy-két évig. A hagymásokat porhanyós, jó minőségű kerti földbe ültessük, de nem fontos a túl erős trágyázás.

Tőosztásnál lehetőleg ne használjunk kést, ha lehet akkor kézzel szakítsuk szét a kiemelt tövet annyi részre, hogy még mindegyiken maradjon erőteljes gyökérrész. A száraz részeket törjük-vágjuk ki. Ahol a kés nem elkerülhető, pl. a bazsarózsánál, ott a gyökérrészeket 2-3 hajtásrészt hagyva daraboljuk fel. A nagy töveknél ahol muszáj használjunk ásót a szétválasztásra (Némely esetben ha még ezzel se boldogulunk akkor éles fejszével, csákánnyal dolgozzunk, pl. idős nagy méretű díszfüveknél). A szárakat vágjuk vissza kis részre, hogy minél kisebb legyen a párolgási veszteség.

A margarétát 3-4 évente meg kell ifjítani, hogy ne pusztuljon ki.

A nagy gumójú, karógyökerű, nem elágazó gyökerű növények nem oszthatók, ilyenek pl. a harangláb, mályva, fátyolvirág, keleti díszmák, szívvirág, szarkaláb. Ezeket magvetéssel vagy dugványozással szaporíthatjuk.

Sarjak leválasztásával szaporíthatók szinte az év bármely részében a kövirózsák, a varjúhájak, a gombafű, a gyöngyköles. A szamóca, a pimpó, sok boglárka pedig hosszú indákat fejleszt melyek minden íznél legyökeresednek. Ezek az anyanövényen is gyökereztethetők, de szaporítóládába is nevelhetjük a dugványokhoz hasonló körülmények között.

Gyökérdugványról szaporíthatjuk ilyenkor vagy tavasszal a szívvirágot, a keleti díszmákot, a medvekörmöt, a csomós harangvirágot. A dugványok 3-8 cm hosszúak legyenek.

Dugványozással szinte minden növényt szaporíthatunk, de nem mindegy, hogy hogyan. Egyes növények nagyon érzékenyek rá, hogy milyen időpontban milyen növényrészt és milyen körülmények közt helyezünk el (pl. a fenyőfélék), míg mások szinte bármikor bármilyen résszel szaporíthatók, gondoljunk itt pl. a varjúhájakra.