Az utóbbi években mind gyakrabban találkozhatunk a tuják és borókák részleges vagy teljes elhalásával, száradásával. Ilyenkor a legtöbben valamilyen károsító rovarra vagy gombára gyanakodnak, pedig a jelenség hátterében többféle ok is lehet.
Amennyiben csak egy-egy ág hal el és a növény többi része egészséges akkor tujákon valószínűleg a tujaszú kártételéről van szó. A parányi rovar az ágak tövének belsejében rág, amitől megszakad a nedvkeringés és elpusztulnak a rágás feletti ágak. A növény rendszerint kiheveri, csak a száradó ágakat kell visszavágni. Vegyszeres védekezés ellene általában nem eredményes, mivel a bogár nehezen hozzáférhető a rovarölőszerek számára és a kár észlelésekor sokszor már nincs is a növényen a bogár.
Viszont ha a növény szinte minden egyes ága egyenletesen szárad a pikkelylevelek végétől kiindulva – lsd. kép – akkor az egész növényre kiterjedő problémáról van szó, ami lehet szintén károsító, de lehet környezeti tényező is. A kártevők közül mind borókákon, mind tujákon gyakoriak a pajzstetvek és az atkák is. Az élettelen tényezők közül pedig az éghajlatváltozásból eredő mind melegebb és szárazabb nyarainkat és teleinket kell szem előtt tartani, melyek talán leggyakoribb előidézői lehetnek a száradásoknak.
Mit tehetünk?
A gombás betegségek azonosítása nehéz és vizsgálataim szerint jelenleg hazai viszonyaink között csak a Leyland-ciprusokon találkozhatunk jelentős kártételükkel néhány évente. Ilyenkor ránézésre a tujaszúhoz hasonló, teljes ágak elszáradását látjuk inkább a sövények felsőbb részein.
A kórokozó két gombafaj ellen úgy védekezhetünk, hogy sövénynyírás, ill. metszés után réz tartalmú szerekkel permetezünk. Fontos a száraz ágrészek kevés egészségessel történő eltávolítása és a nyesedék földről való összeszedése is.
Fontos a megelőzés. A tujákról, borókákról rázzuk ki a belsejükben felgyülemlett és elszáradt ágrészeket. Ha ez nem megy akkor vastag hosszúszárú kesztyűben pl. egy darab bottal óvatosan piszkáljuk ki a közepükből a száraz részeket. A műveletet javasolt porvédő maszkban végezni, mert az évek alatt felgyülemlett pikkelylevelek igen sok port gyűjtenek össze.
Rendszeresen javasolt magas magnézium tartalmú műtrágyát kijuttatni, mely célra kapható speciális örökzöld műtrágya is. A tápoldatos formájúakat rendszeresen adagoljuk, míg a szilárd Mg-szulfát és Mg-nitrát alapúakat elegendő évente kétszer vagy háromszor, ősszel, tavasszal-nyáron kijuttatni. Ez utóbbiakhoz természetesen javasolt egyéb összetett műtrágyákat vagy szerves trágyákat keverni.
A növényvédelem a megfelelő helyre való ültetésnél kezdődik, ami örökzöldek esetén inkább a kissé félárnyékos, szélvédett mikroklímát jelenti. Kerüljük az épületek, beton- és térkőburkolatok előtti déli oldalakat.
És végül ne feledkezzünk el a rendszeres öntözésről sem.