Nagyon sok kertben találkozhatunk mohával, ami elcsúfítja, kiritkítja a gyepet.
Az ellene való eredményes védekezéshez ismernünk kell a moha és a gyep életfeltételeit, igényeit.
A legfontosabb megjegyezni, hogy moha csak ott szaporodik fel, ahol a gyep nem érzi jól magát. Tehát csak olyan helyen érdemes füvesíteni, ahol megfelelő életfeltételeket tudunk biztosítani a fűfajoknak.
Legegyszerűbben a fény-árnyékviszonyokat térképezhetjük fel egy kertben. A ház északi oldalán, ahol szinte soha nem kap fényt a talaj semmilyen módszerrel, semmilyen fűfajtát nem lehet életben tartani, itt nagyon gyakran lép fel mohásodás. De sokszor még a déli oldal is veszélyeztetett, ha magas fák, magas tujaoszlopok, kerítések, szűk terek jellemzik ahol a levegő mozgása is minimális. Ilyen helyen csak nagyon jó minőségű talajon, jó minőségű fűmaggal, rendszeres trágyázással, csak szükség szerinti öntözéssel, rendszeres fűnyírással, gyepszellőztetéssel tudjuk a mohamentességet biztosítani.
Alapvetően a mohásodást úgy is felfoghatjuk mint a gyep „gyengültségi parazitáját”, mivel csak ott lép fel ahol a fű „szenved”, nem kap meg mindent amire szüksége van. Az életerős, dús gyep nem engedi a mohát elhatalmasodni.
A moha elleni védekezésben tehát legfontosabb a gyep megfelelő életterét biztosítani.
A különféle vegyszerekkel való kezelés csak olyan mintha saját betegségeink ellen is csak a legerősebb fájdalomcsillapítókat használnánk, tehát tüneti kezelésként hatnak, az okot nem szüntetik meg, hiába használjuk őket akár hetente, szép gyepet úgy sem kapunk, legfeljebb moha helyett pl. a gyomok vagy az algák vagy a gombák fognak elhatalmasodni.
Olyan kertben ahol a talaj nem kap szinte egész nap napsütést a magas növények, épületek, stb. miatt, ott mindenképpen árnyéktűrőbb fűfajtákat használjunk, melyekben sok a csenkesz és kevés az angolperje, pl. Scotts Sun & Shade. De ezek se használhatók olyan helyen ahol fél napnál tovább teljes árnyék van. Ilyen helyeken alkalmazzunk árnyéki talajtakarókat, pl. árnyliliomot, páfrányt, törpe buxust, rododendront, kecskerágót, fagyalt, tiszafát. Egyik legtűrőképesebb kis növényke ami ott is megél ahol más már nem, az apró meténg.
A másik legfontosabb tényező a talaj. A fű ellensége a tömörödött talaj, ami nem csak intenzív taposás hatására állhat elő, hanem ha rossz a talajszerkezet akkor a túl gyakori öntözés is kiszoríthatja a levegőt. A talaj milyenségét ránézésre lehetetlen megállapítani, még a szakemberek is tévedhetnek helyszíni szemle alkalmával, sokkal biztosabb a laboratóriumi talajvizsgálat. A levegőtlen talaj hatására a növény nem tudja felvenni a tápanyagokat és szinte leáll a növekedés. Ezért jó talajon is fontos a talajszellőztetés, ami nemcsak felszíni gereblyézést jelent az elhalt fűmaradványok eltávolítása érdekében, hanem minél mélyebben a talaj tényleges fellazítását, minimum több cm mélyen a talajba hatoló éles késekkel. Ezt csak erős benzinmotoros késes rendszerű gyepszellőztető gépekkel érhetjük el, elektromossal nem. Kisebb területen legjobb az ásóvilla.
Fontos, hogy az erőteljes, egészséges fűnek nemcsak pétisóra van szüksége, ami csak nitrogént tartalmaz, hanem több tucat más tápanyagra is, ezért használjuk a speciális gyepműtrágyákat, melyek előnye, hogy nemcsak minden szükséges elemet a megfelelő arányban tartalmaznak, hanem azokat folyamatosan és hosszú időn keresztül adják le a növényeknek.
Néhány szót szólok azért a tüneti kezelésről is, melyek csak ideig-óráig hoznak kisebb eredményt, végleges megoldást ne várjunk tőlük semmiképp!
Erős mohásodás esetén megpróbálkozhatunk kifejezett mohairtó szerekkel is, mint az ACS Mohastop, Pázsitmester 2, vagy a közönséges vasgálic. Vannak forgalomban mohairtós műtrágyák is, ezek kisebb mohásodásnál adnak csak megfelelő eredményt.
A talaj meszezése, gipszporozása is hatásos a talajszerkezet és pH javításán keresztül, de ezt a legjobb gyepesítés előtt alkalmazni a talajvizsgáló laboratórium szakvéleménye alapján.